Marjai Judit
blogja

Szabó Stein Imre Silver Hugo dij 2017


    https://www.youtube.com/watch?v=U7RxWHMbxNI&app=desktop



http://www.origo.hu/kultura/20170323-a-silver-hugo-gt-hozta-el-a-bartok-vilagverseny-imazs-filmje-chicagoban.html



http://www.vg.hu/vallalatok/rangos-nemzetkozi-dijat-nyert-a-zeneakademia-filmje-485519



http://www.mmonline.hu/cikk/folytatodott_a_kommunikacios_sikersztori



http://24.hu/kultura/2017/03/24/nemzetkozi-dijat-nyert-a-bartok-film/


Kocsis Zoltán halálára /Marjai Judit emléke/


És akkor Kocsis Zoltán szinte eltáncolta a Diótörőt Marjai Judit kamerája előtt



 



Ritka pillanatot örökített meg Marjai Judit fotóművész, amikor Kocsis Zoltánt fényképezte. Különleges volt ez a pillanat Marjai Juditnak is, hiszen először fotózhatta Kocsis Zoltánt, meglehetősen egyedi körülmények között, és Kocsis Zoltánnak sem volt mindennapos, hiszen nem vállalt hasonló fotózásokat. A művész nem akart egyáltalán stúdióba menni. Marjai Judit végül a Nemzeti Filharmonikusok próbatermében, a Müpában tervezte a fotózást, majd mikor unalmasnak találta az első fotókat, különös kérést intézett a mesterhez, és Kocsis Zoltán némán, táncolva elkezdte vezényelni a Diótörőt.



 



Ön több művészt, színészt, rendezőt és zenészt fotózott már. Mikor és miért gondolta, hogy Kocsis Zoltánt is le szeretné fotózni?



 



Gyerekkoromban, amikor a fekete-fehér tévében néztem a nagyon fiatal Kocsis Zoltánt, elbűvölt a zongorajátéka, és az, hogy mennyire fantasztikus, ifjonti hevülettel játszik. Ez a kép nagyon megmaradt bennem. Felnőtt koromban is gyakran eszembe jutott a fiatal Kocsis játéka. Azt hiszem, mindig is terveztem, hogy  egy portrésorozatot készítsek vele.



 



Milyen fotókat szeretett volna készíteni Kocsis Zoltánról? Voltak elképzelései arról, hogy hol, milyen ruhába, milyen szituációba szeretné őt fényképezni?



 



Természetesen, azt akartam, hogy jöjjön , kerüljön valahogy a fény elé, a gép elé és majd megtörténik a csoda. Akár egy stúdióban. Egy komoly portré fotózás  közös alkotási folyamat, amelynek kimenete  lényegében pszichológiai alapon dől el. Stúdióba nem jött el, de azt mondta, fényképezzem ott, ahol éppen próbál. Kapóra jött, hogy a Müpa,  Káel Csaba  is szeretett volna  néhány rendhagyó és erős új képet az ikonikus Kocsisról, az év művészéről. Bevallom, izgultam, mielőtt találkoztam volna a művésszel, ugyanis tudtam, hogy lényegében nem vállal   a saját koncertkörnyezetétől idegen portréfotózást, ahol, kivételesen, nem nála van a karmesteri pálca. Elmentem tehát oda, ahová hívott. Néhány perc alatt berendeztem a teremben egy kis stúdiót. Egy sárga és a vörös drapériát vittem magammal – háttérnek. Miközben dolgoztam, még mindig azt éreztem, hogy ez nem mindennapi pillanat. Többen is azt mondták, hogy valószínűleg csak bejön majd, leül, öt percig hagyja, hogy fotózzam, aztán feláll és elmegy. De azon se lepődjek meg, ha Kocsis Zoltán mégis lemondja a fotózást, akár akkor, amikor már odaértem. De nem mondta le. Nézte, ahogy építem a hátteret, világítom a helyszínt. Ekkor halkan megkértem, hogy öltözzön át szmokingba – tartva attól, hogy most biztosan túlléptem a határt, és azt mondja majd, hogy mégsem ér rá, ennyi ideje nincs. De nem tette. Szmokingot vett, és megkérdezte, hogy hogyan képzelem a képeket. Mondtam neki, hogy szeretném, ha karmesterpálcát venne a kezébe. Felvette a pálcát, rám nézett, csináltam egy unalmas képet. Látta hogy csalódott vagyok, és megkérdezte, hogy mit tegyünk, erre azt mondtam, hogy "csináljon úgy, mintha vezényelne", döbbenten rám nézett, elnevette magát, hirtelen megláttam azt a zongorázó zseni fiút gyerekkorom tévéjéből, leomlott a fal.  Ekkor valamiféle csoda történt. Kocsis Zoltán elkezdett vezényelni – némán, zenekar nélkül, hiszen csak ketten voltunk. Szinte táncolt a teremben. Ekkor már egyáltalán nem figyelt rám, csak vezényelt. Csodálatos pillanat volt – szinte megszólalt a zenekar, mintha tényleg lettek volna hangok abban az üres teremben. Ekkor már nekem kellett összeszednem magam, és csak fényképeztem, fényképeztem, minden mozdulatát meg szerettem volna örökíteni. Közben persze hátteret is kellett cserélnem, de ez sem zavarta meg a művészt.



 



Mit látott Kocsis Zoltán arcán? MI játszódott le benne?



 



Az egész darab, amit vezényelt. Ezen kívül pedig a zene iránti alázata. Abban a pillanatban, amikor elkezdett „zenélni”, megszűnt körülötte a világ. A zene szólt - persze csak az ő fülében -, és annak minden fájdalma, öröme, dühe kiült az arcára. Néha kérlelt, néha duzzogott, néha könyörgött az arca. Csodálatos pillanat volt. Fotózás közben már végig kerestem mimikájában azt a fiatal Kocsis Zoltánt, akit gyerekkoromban a fekete-fehér tévében láttam.  



 



És megtalálta?



 



Nehezen, de végül megtaláltam. Arcának mozdulataiban végül- és végig - ott volt.



 



Meddig tartott a fotózás?



 



Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán egy órán át. Egyszer csak abbahagyta a vezénylést, és megkérdezte: „na, tudja, hogy mit vezényeltem?” Persze, hogy nem tudtam. Aztán elárulta, hogy ez a Diótörő nyitánya volt. Így lesz 3 perc tizennégy másodpercből - vagyis a Phiből - egy óra. Szerintem Kocsis Zoltán az idő határain túllépő géniusz, szeretném ha arra az örök építő és játszó gyermekre is emlékeznénk, akit csak a legnagyobbak tudnak megőrizni magukban, s  a képeken megmutatkozott akkor nekem.



 



 



 



 


Elhunyt Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész

Élelmezés Világnapja /Marjai Judit fotósorozata/



Az Ételt az Életért Program, a Krisna-hívők szegényélelmezési missziója idén már a harmadik kiemelt fővárosi ételosztását rendezi meg a belvárosban, a Blaha Lujza téren. Az előző évekhez hasonlóan ezúttal is több vallási felekezet csatlakozik az akcióhoz, az együttérzés és kegyesség jegyében.








 




 



 




 




Az október 16-án, vasárnap esedékes ételosztást a hívők az Élelmezés és a Szegénység elleni küzdelem Világnapja alkalmából rendezik meg többek között azért is, hogy felhívják a figyelmet a világban tapasztalható nagymértékű nélkülözésre, szegénységre és éhezésre, amely ellen felelős gondolkodással, tenni akarással és közös erővel lehet fellépni. Ezt a program önkéntesei nap mint nap bizonyítják, hiszen 1800 adag meleg ebédet osztanak szét naponta Budapesten, több kerületben a családsegítő szolgálattal együttműködve.



Az Élelmezés Világnapján a Krisna-hívők idén is más felekezetekkel, buddhista, muszlim, zsidó, katolikus, református személyekkel együttesen szerveznek közös ételosztást. A részt vevő egyházak “gyakorlati vallásközi kerekasztalt” szerveznek azzal a fő mottóval, hogy a vallásközi párbeszéd leginkább kézzelfogható közös pontja a szegények megsegítése, az elesettek támogatása. Ez minden hívő ember kötelessége és egy nagyszerű lehetőség is egyben. A közösségek személyes jelenlétük mellett pénzbeli vagy élelmiszer-adományokkal járulnak hozzá a program lebonyolításához.



Az 1600 fős ételosztás népkonyhai jellegű, így bárki, aki türelemmel végigállja a sort, részesülhet a friss meleg ebédmenüben, és egy igen gazdag tartós élelmiszercsomagot is hazavihetnek. Az élelmiszercsomag mintegy 25 különféle összetevőből áll, a tartós élelmiszerekből a rászoruló családok, nyugdíjasok és tartós munkanélküliek hosszabb ideig otthon is készíthetnek maguknak főtt ételt.


Kiáltás/ Kiállítás a Korányi korházban/


A Korányi kórházban,a nagyon súlyos betegeket kezelő Tüdőgyógyászati osztály kért fel,hogy képeimmel tegyük színesebbé az osztályon fekvő betegek életét.A képeket természetesen, térítésmentesen bocsájtottam az osztály rendelkezésére.Nem kérünk adományt, nem kell képeket megvenni.Azok az osztálynak készültek. .A Jótékonysági megnevezést ,csak az érthetőség kedvéért használtam,hisz én tényleg próbálok jót cselekedni.

Az én képességem odáig terjed,hogy az Élő Világ apró csodáit láthatóvá,érezhetővé,hallhatóvá teszem.

A virágok kiáltása, néma sikoly.


 



 


Kiáltás/Marjai Judit kiállítása


A Korányi Kórházban egy ritka betegségek központban ,ahol nagyon súlyos betegeket kezelünk,szeretném ha betegek nem az üres falat néznék.


Firenze by turist

Marjai :Interjú


http://aphroditeferje.blogspot.hu/2016/06/tarsadalmi-problemakra-epult.html



Egyszer egy kedves fotós barátom azt mondta, hogy az érzés múlandó, a pillanat viszont örök. Úgy gondolom, hogy Marjai Judit művésznő ezt kétségtelenül alá tudja támasztani, hiszen kérdéseimre adott válaszai rendkívül egyenesek és gondolat ébresztőek is egyben. Számomra mindig különleges élmény, amikor egy közéleti személyiséggel készítek interjút, hiszen véleménye és álláspontja egy másik megközelítésből kanyarodik vissza az igazsághoz. Ez természetesen mindenkinek más, de ha már egy adott dolgon elkezdünk gondolkodni, akkor a megoldás is hamarabb jön fel a felszínre, mint azt gondolnánk.


Új http://marjaijudit.com/

Marjai: Kiállításról az Origon


http://www.origo.hu/kultura/20160615-kiallitas-marjai-judit-a38-foto-csendelet.html


Előző  1  2  3  4  ... 8  9  10  11  Következő