Marjai Judit
blogja

A fűző nimfomániát okoz, avagy a neten mindenki büntetlenül játszhatja a végzet asszonyát.


 



,,A szexuális forradalom hevében a nők megszabadultak a melltartóiktól, a mai lányok pedig a celebbéválás oltárán felejtik a bugyijukat is”MJ



Eleinte borzadva tekintettem a régi korok, karcsúra fűzött, darázsderekú lányaira és boldogan sóhajtottam fel hálát rebegve,hogy a mai divat már nem követeli meg ezt a fajta szenvedést követőitől. Könnyen tehettem, hisz lánykoromban rajtam se sok elfűznivaló volt,és az ember önhitt ifjúságában persze úgy érzi,hogy alakja is változatlan marad. A push up melltartó előnyeivel hamar megismerkedtem, és szerencsére sok alkalmam volt megtanulni a harisnyatartó könnyed felkapcsolásának rejtélyeit is. Az asszonyi fegyverarzenál kellékeit sorra számba vettem, le meg fel próbáltam őket, közeli és távoli ismerőseim nagy örömére. Tehettem, hisz fotómodellként az ember sokszor más bőrébe bújik, hogy saját bőrét megmutassa és büntetlenül játszhatja a végzet asszonyát a magazinok hasábjain akár hanyatt fekve is.. Sokszor vizet ittam, de bort prédikáltam, hisz szexis fehérnemű helyett mackós pizsamámban hajtottam álomra a fejem.



Persze mindig izgatott a fehérneműek suhogó selymeinek lágy tapintású, jószagú világa és tudtam, hogy velük együtt sokra vihetem a csábítás birodalmának kies dombjain és lágy lankáin. Fegyvertársamul szegődtek a furcsa pántok, merevítők, kapcsok és cuki patentok .Bátran csatoltam magamra csipkés vértemet, ha csatába indultam a szerelem,és a magamutogatás harcmezejére. Az utóbbira pedig rendkívül széles helyet biztosított az internet tág hálója.



Nem zavart, hogy ódivatú látszom hisz a  múlt századi feministák korai előőrsei Jeanne d’Arc helyett, fűzőiket vetették még máglyára, így tiltakozva a női test elnyomása ellen. Elizabeth Stuart Helps a kegyetlen páncél szorításából szabadult nőket hevesen biztosította arról, hogy elérkezett az emancipáció pillanata ,pedig akkor még csak 1874et irtak.



Úgy éreztem én már régen emancipált vagyok , tehát akár fűzőbe bújhatok, azon már változtatni úgy nem tud egy újra feltámadó divathullám sem.Igaz lehet,hogy kapok a sok feministától,akik megvetik ezt a ruhadarabot is.



Azért én még bizom a  régi praktikákban, hisz évszázadokon át fűzték, szorították, préselték magukat a nők a tökéletes homokóra fazon elérése végett és fittyet hánytak a káráló orvosok aggodalmaira. A divatnak nem lehet ellenállni, és az bármilyen esztelen is végtelen követői száma. Lady Gaga cipői se az ortopéd orvosok álma, mégis mennyien kacérkodunk a platform talpakkal, míg egy társadalmi divatforradalom szele le nem csap a lábunkról. Sokan szörnyülködtek, a18-19. században élt orvosok közül is hogy a fűzők mennyire ártalmasak az egészségre. igaz az ő szakvéleményük nem egészen mérvadó hisz egyébként csődöt mondott a tudományuk és ezért száz és száz különféle betegség okainak hozták fel a fűzőket, gerincoszlop-ferdüléstöl a rákon át egészen a nimfomániáig.



"Kicsi derék, kicsi agy!- sóhajtott fel annak idején Frances Willard neves szüfrazsett és divatreformer.-,, A női alak legkeskenyebb pontján az életfontosságú szervek körül viselt páncél következtében szinte alig jut vér az agyba.



 Ez a magyarázata talán annak,is miért sikoltanak a nők, amikor megpillantanak egy egeret"



Hát istenuccse én még sose sikoltoztam, ha pici mozgó dolgot láttam harisnyatartóban, mert tudtam egér az biztosan nem lehet.



Azóta új szelek fújnak a XXI.dik században ,mióta pedig a Kardashian lányok vették át az uralmat Amerikában a  celebek között, újra divatba jött a courset és persze az óriási méretű hátsó ,amelyért bizony már a plasztikai sebészeknek is meg kell dolgozni.



Az új-régi divat szerint már otthon is,de főleg valóság showban kell fűzőben járni (waist trainer), hogy az ember lánya újra felvegye a régi  kihívó,gömbölyded homokóra formát.



Így hát,  újra kipakoltam a szekrényemből a fűzőimet, leporoltam,és egy alapos diétára gondoltam,hátha beletudom magam ismét préselni az ingerlő kalodába.



Ha pedig nem megy,akkor ott a phothoshop.



@marjai



http://www.divaurae.com/



Divaurae Haute Couture Fehérnemű


http://www.modellonline.hu/profile/DivauraeHauteCoutureFehernemu


Aktfotózás workshop Marjai Judittal


Fénnyel ,,írni", leképezni a láthatót úgy,hogy a láthatatlan érzések,gondolatok is benne legyenek,ez a fotográfia feladata.



Látni és láttatni. Megmutatni a csodát,amit csak mi láthatunk. A személyes vágyat, közkincsé tenni.



Elvarázsolni,lenyűgözni,felszabadítani a pokolba,vagy a mennybe küldeni a nézőt,már csak a szakavatott ,,fényíró" képes.



A lét leképezésének,a pillanat börtönbe zárásának titkára sokáig csak a festők,szobrászok voltak képesek, de a legenda szerint egy  korinthoszi szerelmes úgy próbálta megőrizni a távolodó kedvest, hogy  árnyékának körvonalai rajzolta a falra.



Aztán 1839.aug.19 dikán , Louis Daguerre a párizsi akadémia elé tárta a technikai és vegyi részleteket és ekkor megszületett a fényképészet.



Eleinte, természetesen hatalmas gépek és az érzékeny ezüst kolloid, csalták csapdába a fényt,de napjaink okos telefonjai és szerkesztő programjai segítségével már mindenki fotósnak képzelheti magát.



Elképesztő mennyiségű képszemetet,szelfit gyártunk és töltjük tele internetes oldalainkat. A szakma szerelmeseinek és értő művelőinek igen csak nehéz dolga van napjainkba,hisz szemmel láthatóan ,az átlag ember szinte nem tudja megkülönböztetni a gardrób előtti csinos lány szelfit egy művészportrétól. Kevesen vannak, akik még értik és érzik a különbséget ebben a hatalmas pinterest,instagram,facebook  katyvaszban.



Különösen nehéz a helyzet az aktfotózásban,hisz a valamikori csodás aktok helyét teljesen elfoglalta a színes,műanyag rágógumi ízű és illatú tömegtermékké silányított szex képek irtózatos tömege.



A meztelen test illuzórikus,vagy akár dokumentarista ábrázolását már nem a költészet nyelvével írják,hanem a totális fényárban premier planban,és főleg  terpeszben üvöltik az emberre, nap mint nap.



Az ember telítődik a rengeteg felesleges információval és felmerül annak a kérdése vajon miért akar újra és újra fotózni? Miért hiszi azt,hogy újat,mást,sajátot tud létrehozni ebben a hatalmas tömegben? Mi készteti arra,hogy mindig gépet/okostelefon/ ragadjon és létrehozzon egy új öröklét kattanást?



A fotózás előtt,rendezzük gondolatainkat és tudjunk meg azáltal többet magunkról,hogy mit is akarunk voltaképpen.



Akt fotózás



Azt akt/nude/ ,meztelen fotózás vajon tényleg csak a ruháinktól,foszt-e meg?



Mit érzünk ezen képek megtekintésekor?



Mi volt a célja a fotósnak,és vajon mit érzet a tárgy/alany/a modell a képen?



Meg lehet-e tanulni aktfotózni és van-e profi modell?



Kellően elégséges anatómiai ismeretünk van-e?



Van érzékünk,ihletünk,vágyunk,hogy leképezzük szunnyadó vágyainkat?



Rendelkezünk -e kellő technikai tudással?



Van olyan modellünk akinek meztelen látványától gondolataink támadnak,legyen azok bármilyen alantas,vagy felemelőik is.



Túl tudunk-e lépni, az alap erotikus látványtól,és tudunk többet, szebbet adni másoknak?



 



A kérdések száma végtelen,de közösön egy röpke időre megpróbáljuk együtt megfejteni.



 



Marjai Judit



ex-aktmodell, fotóművész



fotó: Jung Zseni


Virtuózok 2017 Backstage

Szabó Stein Imre Silver Hugo dij 2017


    https://www.youtube.com/watch?v=U7RxWHMbxNI&app=desktop



http://www.origo.hu/kultura/20170323-a-silver-hugo-gt-hozta-el-a-bartok-vilagverseny-imazs-filmje-chicagoban.html



http://www.vg.hu/vallalatok/rangos-nemzetkozi-dijat-nyert-a-zeneakademia-filmje-485519



http://www.mmonline.hu/cikk/folytatodott_a_kommunikacios_sikersztori



http://24.hu/kultura/2017/03/24/nemzetkozi-dijat-nyert-a-bartok-film/


Kocsis Zoltán halálára /Marjai Judit emléke/


És akkor Kocsis Zoltán szinte eltáncolta a Diótörőt Marjai Judit kamerája előtt



 



Ritka pillanatot örökített meg Marjai Judit fotóművész, amikor Kocsis Zoltánt fényképezte. Különleges volt ez a pillanat Marjai Juditnak is, hiszen először fotózhatta Kocsis Zoltánt, meglehetősen egyedi körülmények között, és Kocsis Zoltánnak sem volt mindennapos, hiszen nem vállalt hasonló fotózásokat. A művész nem akart egyáltalán stúdióba menni. Marjai Judit végül a Nemzeti Filharmonikusok próbatermében, a Müpában tervezte a fotózást, majd mikor unalmasnak találta az első fotókat, különös kérést intézett a mesterhez, és Kocsis Zoltán némán, táncolva elkezdte vezényelni a Diótörőt.



 



Ön több művészt, színészt, rendezőt és zenészt fotózott már. Mikor és miért gondolta, hogy Kocsis Zoltánt is le szeretné fotózni?



 



Gyerekkoromban, amikor a fekete-fehér tévében néztem a nagyon fiatal Kocsis Zoltánt, elbűvölt a zongorajátéka, és az, hogy mennyire fantasztikus, ifjonti hevülettel játszik. Ez a kép nagyon megmaradt bennem. Felnőtt koromban is gyakran eszembe jutott a fiatal Kocsis játéka. Azt hiszem, mindig is terveztem, hogy  egy portrésorozatot készítsek vele.



 



Milyen fotókat szeretett volna készíteni Kocsis Zoltánról? Voltak elképzelései arról, hogy hol, milyen ruhába, milyen szituációba szeretné őt fényképezni?



 



Természetesen, azt akartam, hogy jöjjön , kerüljön valahogy a fény elé, a gép elé és majd megtörténik a csoda. Akár egy stúdióban. Egy komoly portré fotózás  közös alkotási folyamat, amelynek kimenete  lényegében pszichológiai alapon dől el. Stúdióba nem jött el, de azt mondta, fényképezzem ott, ahol éppen próbál. Kapóra jött, hogy a Müpa,  Káel Csaba  is szeretett volna  néhány rendhagyó és erős új képet az ikonikus Kocsisról, az év művészéről. Bevallom, izgultam, mielőtt találkoztam volna a művésszel, ugyanis tudtam, hogy lényegében nem vállal   a saját koncertkörnyezetétől idegen portréfotózást, ahol, kivételesen, nem nála van a karmesteri pálca. Elmentem tehát oda, ahová hívott. Néhány perc alatt berendeztem a teremben egy kis stúdiót. Egy sárga és a vörös drapériát vittem magammal – háttérnek. Miközben dolgoztam, még mindig azt éreztem, hogy ez nem mindennapi pillanat. Többen is azt mondták, hogy valószínűleg csak bejön majd, leül, öt percig hagyja, hogy fotózzam, aztán feláll és elmegy. De azon se lepődjek meg, ha Kocsis Zoltán mégis lemondja a fotózást, akár akkor, amikor már odaértem. De nem mondta le. Nézte, ahogy építem a hátteret, világítom a helyszínt. Ekkor halkan megkértem, hogy öltözzön át szmokingba – tartva attól, hogy most biztosan túlléptem a határt, és azt mondja majd, hogy mégsem ér rá, ennyi ideje nincs. De nem tette. Szmokingot vett, és megkérdezte, hogy hogyan képzelem a képeket. Mondtam neki, hogy szeretném, ha karmesterpálcát venne a kezébe. Felvette a pálcát, rám nézett, csináltam egy unalmas képet. Látta hogy csalódott vagyok, és megkérdezte, hogy mit tegyünk, erre azt mondtam, hogy "csináljon úgy, mintha vezényelne", döbbenten rám nézett, elnevette magát, hirtelen megláttam azt a zongorázó zseni fiút gyerekkorom tévéjéből, leomlott a fal.  Ekkor valamiféle csoda történt. Kocsis Zoltán elkezdett vezényelni – némán, zenekar nélkül, hiszen csak ketten voltunk. Szinte táncolt a teremben. Ekkor már egyáltalán nem figyelt rám, csak vezényelt. Csodálatos pillanat volt – szinte megszólalt a zenekar, mintha tényleg lettek volna hangok abban az üres teremben. Ekkor már nekem kellett összeszednem magam, és csak fényképeztem, fényképeztem, minden mozdulatát meg szerettem volna örökíteni. Közben persze hátteret is kellett cserélnem, de ez sem zavarta meg a művészt.



 



Mit látott Kocsis Zoltán arcán? MI játszódott le benne?



 



Az egész darab, amit vezényelt. Ezen kívül pedig a zene iránti alázata. Abban a pillanatban, amikor elkezdett „zenélni”, megszűnt körülötte a világ. A zene szólt - persze csak az ő fülében -, és annak minden fájdalma, öröme, dühe kiült az arcára. Néha kérlelt, néha duzzogott, néha könyörgött az arca. Csodálatos pillanat volt. Fotózás közben már végig kerestem mimikájában azt a fiatal Kocsis Zoltánt, akit gyerekkoromban a fekete-fehér tévében láttam.  



 



És megtalálta?



 



Nehezen, de végül megtaláltam. Arcának mozdulataiban végül- és végig - ott volt.



 



Meddig tartott a fotózás?



 



Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán egy órán át. Egyszer csak abbahagyta a vezénylést, és megkérdezte: „na, tudja, hogy mit vezényeltem?” Persze, hogy nem tudtam. Aztán elárulta, hogy ez a Diótörő nyitánya volt. Így lesz 3 perc tizennégy másodpercből - vagyis a Phiből - egy óra. Szerintem Kocsis Zoltán az idő határain túllépő géniusz, szeretném ha arra az örök építő és játszó gyermekre is emlékeznénk, akit csak a legnagyobbak tudnak megőrizni magukban, s  a képeken megmutatkozott akkor nekem.



 



 



 



 


Elhunyt Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész

Élelmezés Világnapja /Marjai Judit fotósorozata/



Az Ételt az Életért Program, a Krisna-hívők szegényélelmezési missziója idén már a harmadik kiemelt fővárosi ételosztását rendezi meg a belvárosban, a Blaha Lujza téren. Az előző évekhez hasonlóan ezúttal is több vallási felekezet csatlakozik az akcióhoz, az együttérzés és kegyesség jegyében.








 




 



 




 




Az október 16-án, vasárnap esedékes ételosztást a hívők az Élelmezés és a Szegénység elleni küzdelem Világnapja alkalmából rendezik meg többek között azért is, hogy felhívják a figyelmet a világban tapasztalható nagymértékű nélkülözésre, szegénységre és éhezésre, amely ellen felelős gondolkodással, tenni akarással és közös erővel lehet fellépni. Ezt a program önkéntesei nap mint nap bizonyítják, hiszen 1800 adag meleg ebédet osztanak szét naponta Budapesten, több kerületben a családsegítő szolgálattal együttműködve.



Az Élelmezés Világnapján a Krisna-hívők idén is más felekezetekkel, buddhista, muszlim, zsidó, katolikus, református személyekkel együttesen szerveznek közös ételosztást. A részt vevő egyházak “gyakorlati vallásközi kerekasztalt” szerveznek azzal a fő mottóval, hogy a vallásközi párbeszéd leginkább kézzelfogható közös pontja a szegények megsegítése, az elesettek támogatása. Ez minden hívő ember kötelessége és egy nagyszerű lehetőség is egyben. A közösségek személyes jelenlétük mellett pénzbeli vagy élelmiszer-adományokkal járulnak hozzá a program lebonyolításához.



Az 1600 fős ételosztás népkonyhai jellegű, így bárki, aki türelemmel végigállja a sort, részesülhet a friss meleg ebédmenüben, és egy igen gazdag tartós élelmiszercsomagot is hazavihetnek. Az élelmiszercsomag mintegy 25 különféle összetevőből áll, a tartós élelmiszerekből a rászoruló családok, nyugdíjasok és tartós munkanélküliek hosszabb ideig otthon is készíthetnek maguknak főtt ételt.


Kiáltás/ Kiállítás a Korányi korházban/


A Korányi kórházban,a nagyon súlyos betegeket kezelő Tüdőgyógyászati osztály kért fel,hogy képeimmel tegyük színesebbé az osztályon fekvő betegek életét.A képeket természetesen, térítésmentesen bocsájtottam az osztály rendelkezésére.Nem kérünk adományt, nem kell képeket megvenni.Azok az osztálynak készültek. .A Jótékonysági megnevezést ,csak az érthetőség kedvéért használtam,hisz én tényleg próbálok jót cselekedni.

Az én képességem odáig terjed,hogy az Élő Világ apró csodáit láthatóvá,érezhetővé,hallhatóvá teszem.

A virágok kiáltása, néma sikoly.


 



 


Kiáltás/Marjai Judit kiállítása


A Korányi Kórházban egy ritka betegségek központban ,ahol nagyon súlyos betegeket kezelünk,szeretném ha betegek nem az üres falat néznék.


Firenze by turist

Előző  1  2  3  4  ... 8  9  10  11  Következő