Marjai Judit
blogja

Kárászy Szilvia

Szex &Rubber&Rock and roll


Csók Imre


Havas Henrik könnyezett


Mikor Henriket fotóztam azt hittem csak a szokásos depressziója lett úrrá rajta, de aztán elárulta, hogy egy olyan tragédia történt vele, amely biztosan lehetetlenné teszi,hogy mosolyogjon rám. Így született ez a kép, amelyen ilyen szép, és emberi. Azt hiszem még sose láttuk Havas Henriknek ezt az arcát.


Marjai Judit interjú ClassFm


http://classfm.hu/index.php?view=argyelan-kriszta-9939930&post=2457846

Tükörmesék


A Diva



Tükörvágy



Tükörvágyálom



A férfi tükörben



Tükörszerelem



Féltékenység



Rocker a tükörben



Tükörördög



Kati rossz napja (tükörben)



Tükörpucoló



Tükörkorbács



Fotós a tükörben



A Csipkeverő (Wahorn András)



A Tükörmesék a Divaure Haute Couture segítségével készült.


Soma és a Béka avagy a nem-átváltozás történe


 



A potyán csókolgatott béka emberfej álarcban.



 



 



A Kérdés (a csók után)



A be-nem-teljesült vágyak (úgy általában)



Az átváltozás hiánya (csak a szokásos)


Halál a konyhában


Halál a konyhában

Marjai Judit
kiállítása a Werk Akadémián



A kiállítás megnyitója: 2011. november 11. péntek 20.30.

Helyszíne: Werk Akadémia (Budapest, V. Arany János u. 10. 4. emelet)

A kiállítást megnyitja: Bojár Iván András

Zene: Eleven

Disznófej, ezüstösen csillámló lazac, kakastaréj és egy mosolygó lángos. Marjai Judit kiállításának bizarr kellékei. A mérgezés és a pusztulás eszközei. És talán lelkének, gondolatainak darabjai.

A Halál a konyhában azokról az élelmiszerekről szól, amelyeket mi magunk állítunk elő, hogy aztán magunkat mérgezzük velük.  De szól arról is, hogy az élelmiszerekkel együtt a környezetünket is mérgezzük.

MJ:,, Gondoljuk csak meg, a legdemokratikusabb dolog az élelmiszer. Mindenki eszik, a koldus és a gazdag is. Ha nem bízhatsz meg abban a falatban, amit lenyelsz, akkor megbízhatsz-e a politikusaidban vagy az orvosodban például? Honnan van egy falat kenyér? Hány ember dolgozott rajta, és mi vezérelte őket? A jóság, a gazdagodás, esetleg a szükség? Ha leülsz, és ezt átgondolod, kiráz a hideg. Minden mélyebbre és mélyebbre mutat.”

Marjai Judit terápiás célzattal dolgozik. Képein erőszak és brutalitás van, egyfajta perverz mazochizmus, amivel a művész fel akarja rázni az embereket, hogy felhívja a figyelmet a megoldandó társadalmi, közéleti kérdésekre.

A képek szereplői:  Bódis Kriszta, Dénes Dóra, Erdei Katalin,Fábry Péter, Karafiáth Orsolya, Orgon Albert, Sára Kata, Ugron Zsolna, Wahorn András.



Disznófej, ezüstösen csillámló lazac, kakastaréj és egy mosolygó lángos. Marjai Judit új sorozatának bizarr kellékei. A mérgezés és a pusztulás eszközei. És talán lelkének, gondolatainak darabjai.

Nézd meg a galériát! >> 

- Mi mindent fejezhet ki egy kép?

- Mindenkinek mást. Kezdetben van az ötlet, az elgondolás és a téma. De mondok egy példát. Nemrég Karafiáth Orsolyát egy kád csontos húslevesbe fektettem bele. Hogyan és miért kerül egy ember, egy asszony a húslevesbe? Szerintem azért, mert meg kell felelnem a környezetemnek, és például olyan levest kell főznöm, mint anyósomnak. Orsi közölte, hogy – bár vegetáriánus – azért fekszik bele a levesbe, mert úgy érzi magát, mint egy nagy magyar anya, aki felszolgálja magát a férfiaknak, és belefőzi a lelkét is. Egy harmadik személynek pedig megint mást szimbolizálna… Vagyis hiába indulok el egy irányba, nem szólhatok bele abba, hogy más számára mit fejezzen ki a jelenet. Új sorozatom, a Halál a konyhában, azokról az élelmiszerekről szól, amelyeket mi magunk állítunk elő, hogy aztán magunkat mérgezzük velük. De szól arról is, hogy az élelmiszerekkel együtt a környezetünket is mérgezzük. Régen voltak abszolút értékek – mint amilyen például a Biblia – de mostanra ezek az abszolútumok is megdőlni látszanak.

- Félelmet kifejezhet a kép?

- Folyamatosan szorongunk. Gondolj bele: a legdemokratikusabb dolog az élelmiszer. Mindenki eszik, a koldus és a gazdag is. Ha nem bízhatsz meg abban a falatban, amit lenyelsz, akkor megbízhatsz-e a politikusaidban vagy az orvosodban például? Honnan van egy falat kenyér? Hány ember dolgozott rajta, és mi vezérelte őket? A jóság, a gazdagodás, esetleg a szükség? Ha leülsz, és ezt átgondolod, kiráz a hideg. Minden mélyebbre és mélyebbre mutat. És ilyenkor van szükség a csodavárásra. Mert igenis szoktak történni csodák. Vagy nevezzük deus ex machinának, bárminek… A végén, az utolsó pillanatban mindig történik valami jó, ami reményt adhat. És ez érvényes a mindenségre, az emberiségre – de a saját életemre is.

- De erőszak és brutalitás is van a képeiden.

- Fel akarom rázni az embereket. Ha tájfotós lennék, mást érnék el. De én nem azért fotózok, hogy leüljenek és megpihenjek a képeim előtt, hanem hogy felhívjam a figyelmet a megoldandó kérdésekre.

- Mennyire vannak benne a Te kérdéseid a képekben?



- Teljesen. Nem vagyok analitikus, de dolgozom azon, hogy ezen szimbólumokat mind jobban megfejtsem. Ugyanúgy terápiás jellegű ez, mint egy írónak az írás. Egy fotózás is több órás, „agymosás jellegű” móka. Egyik modellem – és barátom – Fábry Péter azt mondta, olyan vagyok, mint Jancsó Miklós. Nem tudom pontosan, mit akarok, de”k…” jó lesz az eredmény. Viszont soha nem az vezérel egy-egy képpel kapcsolatban, hogy polgárpukkasztó legyek, hogy mutogathassanak, na ez a Marjai már megint kitalált valamit…

- Művésznek tartod magad?

- Szeretnék az lenni.

- Elismernek?

- Nem hiszem. Nő vagyok, modell voltam és nincs papírom arról, hogy fotóművész lennék. De aki nekem fontos, értékeli a munkámat.

- Sokan előítélettel viseltetnek irántad.

- Ezzel szembe kell néznem. De úgy érzem, az utóbbi időben jobban figyelnek rám. Mindent összevetve húsz éve fotózom, és az első férjhezmenetelem előtt már volt egy rövid karrierem Londonban, amit aztán feladtam. Az utóbbi két- három évben kapcsoltam rá újra.

- Sajnálod a kiesett időt?

- Sosem szabad sajnálni. Nem attól lettem jobb fotós, mert többet tudok technikailag. A fiúk ehhez jobban értenek. Az én hátrányom – hogy annyit láttam és éltem – az előnyömre fordítható. Ezzel tudom pótolni a hiányosságaimat. Nem mondhatja senki, hogy a képeim mögött nincs tartalom, vagy nem látja bennük az érzelmet. A fotózások egyébként nagyon jó hangulatúak. Mindenki a maga ura. Kell, hogy a kellék, a gondolat és a személyiség hasson egymásra.

- Stábbal dolgozol?

- Teljesen egyedül.

- Egyedül is találod ki?



- Teljesen. Kedvenc helyem egy szakasz a Szentendrei úton, ahol mindig eszembe jut valami. De az új sorozat ötlete rádióhallgatás közben jött: egy könyvről beszéltek, amelynek címe: Halál a konyhában, és amely a nyolcvanas években jelent meg Németországban. Szó esik benne a vágóhídra szállított állatokról, arról, hogy a disznókat ilyenkor antidepresszánsokkal tömik, hogy kibírják az utazást. A marhákat beinjekciózzák, hogy porhanyósabb legyen a húsuk. A tengerekben élő halak tele vannak nehézfémekkel, higannyal… Döbbenten hallgattam az interjút, és olvastam aztán a könyvet. Rájöttem, hogy fogalmunk sincs arról, mit eszünk és mit teszünk le esténként a család elé. Elpusztítjuk a környezetünket, a szántóföldeket vegyszerekkel mérgezzük, sokáig lehetne folytatni a sort… De mit tehetek? Például a művészet eszközeivel felhívhatom a figyelmet. Még aznap este írtam az ismerőseimnek egy e-mailt, hogy véleményezzék az ötletet. Írtam egy szinopszist és elkezdtünk dolgozni. Barátok segítettek, köztük örökös modellem, stylistom, Sára Kata. Vettem disznófejet, tyúkot, kakast, lazacot… a sors fintora, hogy nem jól végezték az állatok. A fotózás végén feldaraboltuk és lefagyasztottuk a húst. De képzeld el, hiába szeretek főzni, ebből az alapanyagból semmi sem sikerült…

- Véletlen lenne?

- A művész nem eszi meg a modelljét… Ráadásul egy teljes hónapig nem tudtam semmilyen húst megenni.

- Mi lesz a következő sorozat?

- Egyelőre ebből kellene kiállítást rendezni.

- Mennyire gondolkodsz előre?

- Terveim vannak, majd előveszem az aktuálisat. Sok minden foglalkoztat: a politika, a közélet, a gazdaság is. Az nem érdekel, hogy egy szép modell felvesz egy ruhát és pózol. Nem is vállalok ilyen munkát. Sőt, nem is hivatásos modellekkel dolgozom, mert semmi értelme nem lenne. A barátaim arca sokkal többet mond. Lehet egy arc gyönyörű – de mit sem ér, ha nincs mögötte tapasztalat. Nem éltek vagy láttak annyit, amennyi érzelemre szükség lenne, hogy kiüljön a vonásaikra. Engem pedig az inspirál.


Csak egy kis családi fotózás szombaton

Orgon Albert

Ugron Zsolna a ,,Halál a konyhában című sorozatból

Előző  1  2  3  4  ... 8  9  10  11  Következő