Marjai Judit
blogja

Marjai: A nagy Fétis-Lista szigorúan 18 éven felülieknek!.... avagy mond, akarsz velem szemgolyónyalogatósdit játszani?


A szex mindenkivel más.

Sőt vannak köztünk sokan, akikkel kifejezetten Más.

Itt élnek közöttünk ők is: a különleges erotika megszálltjai. Ők azok, akik nem a hagyományos misszionárius póz rajongói, és többet ér nekik, ha egy piros lufis, bohóc arcú emberrel csinálják, lehetőleg nagy plénum előtt, mintha a Tv-ében megtekinthetik kis hazánk valamelyik D kategóriás celebjét amint vazelinnal bekent testén átsiklik Benkő a lantművész, miközben Gangszta Zoli gumikalapáccsal fejbe vágja, mindannyiunk sárban dagonyázó naptárdíváját: Kiszel Tündéjét.

Aztán az is lehet, hogy a Tv csatornák kreatívjai között sokkal több a perverz, mint széles –e világon a klasszikus ferdehajlamú philliákkal megterhelt, fétisrajongók világában.



Mert hisz ki ne látott volna már köpcös kopaszodó férfit bepelenkázva, cumizva, macival a karjában?

Ja, hogy nem láttak még sokan, akkor még biztosan nem találkoztak egy igazi Infantilissel. Sokan elhagyjuk ugyan egy éves korunk után a pelenka viselését, de az biztos, hogy telefonálni sokáig és hosszan mindenki szeret.

A távszerkezet igaz megszálltjainak gyűjtőneve is van. Ők Telephonicofilliában szenvednekBizony lehet, hogy ők fülkékben magányosan élvezik egy szenvtelen automata hanggal, vagy partnerrel, fülledt hangulatú telefonálás közben,de mindenképpen jól jönnek a szolgáltatóknak, hisz biztosan magas havi számlát csinálnak tevékenykedésük közben,és kártyafüggő partnereiket is gyakran cserélgetik.

Az SMS-eket megleső féltékeny házastársak még nem kaptak beosztályozó nevet, de talán ők a leskelődők népes táborát erősíthetik.

Névtelen telefonbetyárok csak akkor kapnak büntetést, ha bombamerényletekkel fenyegetik a Plázákat huncut Mikulás ajándékként, de a börtön után van még remény, hogy egy másik philiásnak az imádottjává váljanak.

A Hybristiphillia megszálltjai csakis büntetett előéletű személlyel szeretik a szexet, és annak tartozékait. Különös tekintettel nyilván egy jó kis bilincsel párosított, légyottra, de talán az is elég, ha csak a priuszukat meglobogtatják az ex sittesek az orruk előtt, már a papiros látványától is felgerjednek és készen állnak a légyottra.



 Olyan is van széles e fetish palettámon, aki egyszerűen döglik azért, hogy kirabolják. A Chremastistophilia kedvelői, imádjak a matató kezeket,és a nincstelenné tévő éjszaka sí-maszkosokat. Nekik valószínű legjobb munkakör, ha sötét erdőben magányosan, őr nélkül álló éjjel- nappal nyitva tartó bankban dolgozhatnak. Ettől függetlenül ők nem biztos, hogy a nap 24 órájában folyamatosan élvezni óhajtanak ,mint a Nymphomania/Satyriasis ,fehérmájú,hiperszexuális kedvelői,akiknek még a partner kora se lehet akadály. És a kéjek csúcsa az, ha két szerelmes egymásra támad a szex végtelen óceánjába, és ott  egymás horgára buknak. Harpaxophiliások  a lopásra indulnak be. Nincs szebb, ha két szerető , Vica- versa kielégítheti egy kis megrendezett, rendőrség nélküli, csak kéjjel büntethető bűncselekménnyel egymást. Aki pedig fut és imádja, ha üldözik, akkor ő egy Phygephiliás,aki csípi azt is ha aztán el is kapják. Ezt a játékot azért jó ,ha jó karban lévő játékosok űzik,és nem kap egy idősebb résztvevő hevesebb szívdobogást egy elhagyatott mezőn.



Mert hisz van, aki kifejezetten az idős urakra élénkül fel, rájuk hamisan vetül az érdek kapcsolat csúnya árnyéka, hisz ők tényleg Alphmegamiától űzötten keresnek menedéket az öregesesen lankadó karokban. Nem mindenki Hebephil aki csak a tinikre gerjed.

Ellentétük a  Graophilek, csak és kizárólag (ha nem is szépfiúk), mindenesetre a bölcs öreg hölgyektől szeretnének tanácsokat kérni, lehetőleg hanyatt fekve. És ez nem mese, csak enyhe kilengés Vénusz oltárához vezető keskeny ösvényen.

Aki pedig még tovább merészkedik a tiltott úton annak vagy ásóval kell éjszaka a temetőbe mászkálnia, vagy beéri szerényebb fizetéssel, de annál nagyobb élvezettel egy hullaházban..

Ők a Necropfillok akik hullákkal szeretik a titkos pásztorórákat gyertyafénnyel megtartani.

Van, aki viszont kortól függetlenül egyszerűen nem bír magával, ha megpillant egy csinosabb próbababát egy kirakatban, és égő vágyat érez magában ahhoz, hogy a magáévá tegye. Ők csak egyszerűen csak az Agalmatophilia szenvedély betegei, de ha mindezt nyilvánosan teszik, akkor még Agoraphilek is.

A Mixophilek szeretik magukat a tükörbe nézegetni szex közben, vagy legalábbis a Való Világ visszatükröződő vakablakait leskelik vágyakozva, miközben megfelelő exhibicionista partner után kutakodnak.  Akik pedig őket lesik azok a Voyeurok.  Reméljük a nézettség lankadása miatt nem kerül sor a az Összeesküvők rezidenciájában egy kis anyós-menyasszony  iszapbirkózásra,bár mindenesetre a Mysohillia szerelmeseinek a kezét akkor nem lehetne levenni a távkapcsoló gombjáról,hisz ők a kéjeket mocskosan élvezik.. A zord regulák közötti élvezkedés táptalaja a feslett erkölcsöknek. Óh, minő élvezet, a víg élet a bulvárleskelődés megszentségelt árnyékában, amit az ORTT is csak távolról tekint ferde szemmel,hisz itt mindig a Lé a tét.

Istenem, milyen szép meghitt pillanat egy hideg téli estén, ha már a Tv-csatornánk bulvár illatát se űzi el mély depressziónkat, ha virágot kapunk.

De azért mindig legyünk résen és csak óvatosan szagolgassuk kedvesünkkel együtt a harmatosan nyíló orchideákat!

Az ártatlan szippantás egy pillanat alatt az Antholagnia szerelmeseit féktelen vadállattá változtathatja. Ők ugyanis a virágillatra vadulnak be.

Sok kellemetlenség ér mindannyiunkat embertársainktól, különösen izzadó tömegben a metrón, robogó villamoson, vagy egy dzsungelben ahonnan még a celebeket is csak illő szenvedés után mentik ki. Van olyan megszállott, aki direkt etet kedvesével lóbabot, mert egyszerűen imádja, és nem csak a Taco Bell harangjait, hanem a puffogásokat, és a cseppet se szolid szellentéseket Ők a Eproctophilia illat és hang szerelmesei.

Az ő begyűjtésük mindenesetre sokkal nagyobb kuriózumnak számit, mint egy sima Ozolagnista aki a szúrós szagoktól indul be, és ha ez szőrös honaljból származik, nem csak szerencséje van a tömegközlekedéssel, de még a Hirsutophiliát is isteníti,kerülve a ma olyan divatos borotvált puncikat is.

Aki viszont a modernkori Playboy fotók nagy barátja az minimum négyfejű borotvával közelit kedveséhez,és sűrűn gyakorolja az Acomoclitic szó kimondását.



És van olyan honi magyar macsó is, aki csak is kizárólag a nemi szervekre ugrik, mit sem figyelve kedvese belső értékeire, magas IQ-jára, vagy szilikonos szájára,ők a Pubephilek a nemi genitáliák nagy rajongói. Havas Henrik tollából,de Molnár Anikó szájából megtudtuk,hogy fekete kedvese méreteinél látott már nagyobbat is. Mindenesetre a különösen nagyméretű falloszok megszállottja a Phallophiliátol szenvednek, bár nem hinném, hogy erre ez jó szó, hiszen nem szenvednek tőlük az már biztos. Ha pedig bogarakkal mászattatja meg a meredező, csúcsokat akkor kipipálhatunk egy  Formicophilliást. Aki viszont még is csak imádja a fajkeveredést az vagy benevez egy Afrikai kéjturára , mondjuk Frei Tamással vagy fellapozza a lexikont, hogy Miscegenation szót megtanulja.

Aztán van , akinek az a gyengéje, ha egy kicsit rázzák.

Na, nem csak egy celebalázó örült sorozatban a TV-2-ön, hanem az életben is, jó alaposan lehetőleg elektromos árammal.

Ők az Electrophilia a katód és anód szerelmesei.

Ha valaki áram nélkül csak simán csipkedve szereti, akkor ők a Thlipsosis a csipkelődés istenét imádja, még ha nem is tud róla.

Ha viszont már harapnak is minket a szex közben akkor jobb, ha menekülésre vesszük a dolgot, mert kifogtunk egy Odaxelagniában szenvedő harapóst.

Miközben futunk, vigyázzunk a ruháinkra, mert bizony van olyan is  , aki nem csak forrón szereti a szexet,de tépkedi is közben a textilt rólunk..

Ők a  Gynonudomania örültjei.

Igaz még szerencse, hogy régóta nem vagyunk szüzek, mert élnek közöttünk megrontás mániások is. Ők azok, akik sokszor előre kifúrt lyukra futnak, de mindig újra és újra élteti őket tartós phobiájuk:a  szüzességelvevése.

Védtelek és kiszolgáltatottak vagyunk, hisz életünk minden kis titkait elárultuk már a neten és a párkereső portálokon, és könnyen áldozatokká válhatunk. Nem csak,  mint Marylin Monroe-t aki meztelenül sétált a Centrál parkban és jól el is kapták 3x is,mert nem ismerte a Victimologia (áldozattá válás)fogalmát.

Asthenolagnia kéjenc követői pont a gyengeségre és a magaláztatásra izgulnak fel. És ha már eleget tettünk a média és partnerünk kívánságainak és testben és lélekben meztelenek vagyunk, akkor ne csodálkozzunk, ha pöre szépségünket egy Gymnophil csodálja.



Így persze nem kellenénk, még négykézláb se egy Doraphilnak,,hisz ő csak akkor bukna ránk,ha szőr vagy bőr (más állaté persze)fedné  ringó bájainkat.

Azért a lábunkat csupaszon, de főleg harisnyába lelkesen imádhatja egy foot fetisista aki mindig minden körülmények között a lábunkra gerjed. A zoknifétis fajtáit hosszan gyakorolhatjuk, míg egy igazi kéjen a Podophil megmutatja, mitől döglik nála a légy. Persze néha az is elég, ha éjszaka szagosra ropjuk egy piros cipőben a táncot, mert ha a diszkóban véletlenül leakasztunk a kéjencet, aki a szagos cipőkre gerjed , akkor kipipálhatunk  egy újabb fétisest a  Retifismest. Ha új ismerősünk csak és kizárólag a magas sarokra bukik, akkor nincs mese ,nem egy Almodovar filmben húztunk lutrit ha nem itt az életben is. Az Altocalciphilia megszállottjainak a tűsarkakért dobog hevesen a szíve. Ha nagy tömegben, és nem is az éjszaka homályában esik nekünk akkor új lovagunk egy  Ochlophil ,aki a sokaság közepén izgul fel.

Ó, és ilyenkor mennyi izzadó test simul egymásnak és mennyi zseb, zár ,táska nyílik meg egy vérbeli Kleptophiliásnak, akinek muszáj lopkodnia ,hisz közben élvezi..Persze azért vigyázzunk magunkra,mert egy elhagyott ösvényen belefuthatunk egy igazi nehézjátékosba. Erotophonphillia elnevezés már nem játék. Ők a gyilkosságra indulnak be és remélhetően gyorsan egy fegyintézet pszichiáterének mesélhetik el titkos vágyaikat.

A veszélyes éjszakák helyett, jobb, ha békésen elsétálunk nappal egy fodrászüzletben és élvezzük azt, amit egy átlag Tripsolagniásnak naponta át kell élni,különben szomorú és frusztrálttá válik. Ők ugyan is attól izgulnak fel, ha valamijüket mossák és bizergálják ,lehetőleg samponnal,és ha szerencséje van a fodrásznak akkor ezt a fejükön kérik elvégezni. A thai masszázst szinte mindenki élvezi, de az extra kéjért vágyakozok fedőneve az orvosi irodalomban a Tripsophilia . Ők az érzéki masszázs mániások.

Coulrophilia egy édes beteges fétis, hisz ők azok, akik a piros lufis illetőkkel csinálják, akik bohóc ruhában illegetik magukat különösen a plázák ,és gyerekzsúrok környékén.

Orvosi rendelőkben nem csak a nagymamák sorakoznak betegségeiket sorolva, hanem ott lapulnak az Iatronudia elszánt megszállottjai is. Ők imádnak orvosok előtt, ha kell, ha nem levetkőzni, és még egy talpukba fúródott szálka miatt is pőrén állnak a rezidensek előtt is. A nőgyógyászaton gyakran megfordulnak, különösen hanyatt állapotban, de még a pszichiáterüknek se átallnak meztelenül szomorú gyermekkorukról beszélni. A szoptatós anyukákat viszont a Lactaphiliások lesik, és nevetnek a logó orrú Maieusiophilia szerelmesein, akik bizony legjobban a terhes nővel való aktusra buknak. Orr –fül gégészeten viszont nagy orrú páciensekre veti magát egy igazi Nasophiliás, hisz ő betéve mormolja Rostand :Orr monológját,és csak az égnek meredő hatalmas orrú partnerével talál teljes kielégülést. Szemészeten a szemgolyónyalogatókra lelhetünk,akik egy szép golyóért akár a pokolba is mennek. A sima szemmániások az Oculophileknek Viagra a lélek tükrének látványa. Az Oculolinctus feltétlen hívei csak akkor élvezik, ha nyalhatják is.

Az élet akkor szép, ha tudunk egymás mellett élni. Fóbiákkal, vagy azok sivár hiányával. Lehetőleg igyekezzünk saját philliánkhoz való partnerünket felfedezni, és élvezni ezt a tarka forgatagot, amit szexuális életnek hívunk, persze devianciákkal is megtűzdelve. Aki pedig az eddig felsorolt egyik mániához se érez, kedvet azt biztatnám azzal, hogy még korántsem végeztem a listámmal, és készülő kiállításomban igyekszem megmutatni őket leképezve is.



Lejegyezte, felkutatta: Marjai Judit


Beleestem a Tv-be

Illúziót, tessék! –ajánlja eleinte békésen termékét a Kép.

- Illúziót, tessék! – pirongat, szelíden a Reklám, és én érzem, hogy menthetetlenül kimaradok valamiből, ha nem teszem magamévá sürgősen azt a sampont, amitől még repülőgépen is képes leszek egy orgazmusra egy szűk WC-ben.

- Illúziót, tessék! –kacsint rám hedonistán egy csinos Híres celebarc, és én már érzem is annak a parfümnek az illatát, amivel ágyba csábíthatnék minimum egyszerre 5 férfit, egy hálós, de azért még kéjesen rezgő szemmaszkban.

- Illúziót, tessék!- kenegeti mindennapi kenyerét felháborodottan, de természetesen koleszterinmentesen a Grafikai Megoldás.

- Illúziót, tessék!- szól rám morózusan a Plakát, és én már tudom, hogy régen nem vagyok trendi, de valószínű már gyerekkoromba se voltam az, mert nem hittem, hogy lila tehenek ácsorognak csoki folyamos tőgyükkel az Alpesi havasok lankáin.

- Illúziót, kapsz te szerencsétlen barom!- üvölt rám hirtelen a Műsor promó, és én már valamiért érzem, hogy lőttek nyugodt délutáni sziesztázásomnak

Furcsa sistergéseket hallok

A kezemben tartott magazin lapjai, mint riad vastagszájú fuldokló tükörpontyok levegőért, kapkodnak. A reklámszereplők anorexiás modelljei öklüket mutogatják és csontváz testüket csörgetve, tekergőznek előttem. Óriás szempillakefék közelednek felém, extra hosszan, de én már alig látok, mert a fejemen átcsapnak a hullámok.

Először nem is kellemetlen, mert édes likőr és kormosan vad whisky íze van és megnyugszom, mert még életem képei, se peregnek a szemem előtt.

Pokoli kölni szag gejzírek törnek az égbe, de én hirtelen kissé aggódni kezdek, mert egy erősen potens kinézetű bikát látok közeledni, akinek szemmel láthatóan nincsenek prosztata gondjai, és még éjszaka se ágyba vizel.

Ekkor kettéválik az álomtenger és egy egyszemű plazmaóriás Tv-é nyújtózkodik előttem.

Csápos antennáit gyengéd ölelésre nyújtogatja felém, szeme műhold nagyságúra tágul, képernyője meghasad, s átkai, mint a digitalizáció permetjei hullnak vissza rám.

Az örvénye irtózatos dörrenéssel magába ránt.

Azt hiszem: beleestem a Tv be.

Érzem, ahogy az agyamat édes mézzel, és rumaromával kenegetik, és hál istennek éppen nincsen népszavazás és az ex-liberális párt is rég kidobta azt a gusztustalan közfürdős lábmosó keféjét, különben porul járnék.

Még délután van, és én könnyedén evickélek a csatornák között.

Hirtelen kemény öklök és gyorsan repülő strand papucsok között találom magam, de idejében elrántom a fejem, bár az orcám erősen ég, de ezért a tartalomszolgáltató nem vállal felelősséget.

-Aha ! -gondolom felismerően, éppen egy problémamegoldó napi sóba tévedtem, és érzem, ha nem akarok további verést kapni innen, muszáj azonnal tovább állnom.

Azt ugyan még mindig nem értem, miért nem vagyok Vodás, de tán a kánkános lányok képe felidézi bennem a gyermekkori frusztrációmat, és pontot teszek-e megoldatlan kérdés végére is talán. Mikor végre nyugodtabb vizekre evezek más csatornákon, hirtelen egy komolyabb dajkacápa raj között találom magamat. Gyors egymásutánba, megismerem a bálnák, cápák és ráják párzási szokásait, és alig menekülök meg egy Beluga gyengéd hátulról nyalogatásától. Néhány óra múlva toppon vagyok, és tudom, mit lehet megenni egy dzsungelben és mit éreznék, ha vadvízi evezősként beletoccsannék egy kígyófejű felettébb mérges halrajba.

Sajnos megtudom én még uzsonna előtt, mire vár éjszaka a krokodil, és körül- belül mackóköpés idején rájövök, hogy nem én vagyok a Szavannák királya pedig augusztusban születtem.

Szagos tapasztalatot gyűjtök, hogy hová görgeti a szart a ganajtúró bogár, és mire figyel egy mongúz, ha egy kobra közelit. Mire hátszélből is megneszelem, ha egy tarantula lopakodik felém, érzem képzett lettem és megesküszöm magamnak, hogy soha többé nem eszem kínait a Józsefvárosi piacon.

Az állatvilág csodáitól elszenvedett sérüléseim nyalogatása közben zsong a fejem, mert a narrátor totál idiótának néz, mindent 5x megismétel tudván, hogy úgyis elfelejtek holnapra mindent, mikor majd azzal nagyzolok, hogy én a Való Világ helyett csak tematikus csatornákat nézek.

Totál büdösen és halszagúan végre csatornát váltok és mennybe mennék egy Big Mac-ért, de helyette csak sütőfóliát zörget az ideális család a fülem mellett. Már Nyuszó -muszó is bebukta, úgyhogy nem hiszek a mesékben és a heti bulvárban, még akkor, se ha 5csillagos sztármagazinból olvasom. Már alig várom az estét, hogy komoly irodalommal kényeztethessem lankadtan tagjaimat, és ernyedt lelkemet. Hírből és promokbol tudom, hogy az egyik kereskedelmi csatornán éppen árulják a lelküket néhányan az ördögnek. Kéjesen átkúszom a nézettebb kereskedelmi csatornára,hogy élőben élvezzem a drámát. Éppen Faustus árnya kering sötéten, de Jógó lelke is örül, miközben úgy kupán vágnak néhány naranccsal, úgyhogy átmenekülök egy nyugodtabb adóra pókerezni. Itt tényleg a tét a lét és én próbálok a sötét szemüvegek mögé bepillantani, de ezzel nem vagyok, egyedül mert az új pókertörvény is görcsbe rándította még Korda Gyuri száját is. A zenei csatornán nem bírom a tempót és hülyére is ugráltatnak és belém is rúg néhány kemény legény, de mi ehhez képest egy Ribentropp –Molotov paktum megszegése?

Nyugodni vágyom.

Szeretném, ha végre Szalai Annamária kézen fogna és kivezetne a Faun labirintusából.

Lelkem már pihenne, és úgy érzem, inkább megnézném még ötvenedszer az Értelem és Érzelmet az m1-en.

De nem, ott is vesszőfutás a bérem.

Már megint Önök kérték van , és én ezt biztosan nem kértem anyámtól soha,de ő se kérte azt az hótziher a rég volt május elsején.

Bánatosan csordogálok, elúsznak mellettem életem dezodor szagú képei, pedig még csak férfi sem vagyok. Vagyonom nincsen és hitelt se vennék már fel semelyik hirdetést kínáló banktól sem, főleg ha táncra perdülnek benne.

Hirtelen felvillan, bennem a remény talán van bennem egy X!

Egy igazi X factor és akkor egy évre fizetést kapnék, és talán a műsorral egy időben becsődölt utazási iroda is melegebb helyekre utaztatna. Ez utóbbi gondolattól azért kiver a víz, mert eszembe jut a délutánom néhány dél-tengeri kalanddal és nagytestű állattal. Énekelni nem nagyon tudok, de az hamar kiderül számomra, hogy ez nem akadály,sőt még Megasztár is lehetek. Vívódásom, hogy melyik csatornán induljak, lassan viccesnek tűnik, mert közben rájövők, hogy nem kérem meg se szűkebb se tágabb ismeretségi körömet, hogy értem SMS-t küldjenek. Belegondolok abba, ha a sztártanoncok megkaphatnák azt a pénzt, ami lecsúszik a csatornák torkán, (a reklámbevételekről nem is beszélek persze), akkor minden induló, lemezt adhatna ki és nem csak az az egy, aki csatornánként mindent visz.

Kiterülve partra sodródom.

Apró emberkéket várok, hogy gúzsba kössenek, de csak néhány hobbit, meg házimanó leskelődik rám távolból a Vasárnapi és Karácsonyi matinék árnyékából.

Dr. House fölém hajlik,(ez istenuccse! ) kedvemre is lenne,de valami undok törvényszéki hiéna elkergeti,és én már tudom ,hogy átaludtam egy egész napot,és végre kiretteghetem magamból minden rejtett indulatomat,kéjes vágyamat,és cseppet se szunnyadó hipochondriámat . A csatornák krimiket,horrort, halott látót ,és testbeszéd elemzőt vetettek csatasorba.

Értem.

Az én két szememért!A nézettségi indexért.

Vércsobogást és halálhörgést hallok, a pokol gyomrában szunnyadó kéjgyilkos rendezők fantáziájának szüleményei körbe fognak. Még a cuki doki is a szikéjét feni rám, a copfos tetthelyes csaj magasra lendíti platformtalpú csizmáját, és tudom, hogy kalandom ezen a ponton végére ért.

A jövőben már csak a szellememmel, és Geszti Péterrel fogok suttogni egy Liptonba zárt tea gőze fölött.



Azt hiszem bevertem a fejem mikor délutáni szunyókálásom közepette legurultam a kanapéról. A Tv kéjesen duruzsolt, és M and M golyócskák kellették magukat nekem a képernyőn.

Kezemben a távkapcsoló megremegett.

Mit válasszak?

Mond , te mit választanál?

Hűtlen vagyok


Hűtlen vagyok! Szeretem váltogatni az embereket, hangulatokat, lágy érintéseket. A csendet. Szeretem, ha hozzám érnek, ha megsimítanak. Szeretem a halk zenét, a kéjes nyugalmat, és a suttogásokat. Szeretem, ha keze az arcomhoz ér. Szeretem a lányokat. Mielőtt még valaki arra gondol, hogy egy coming out-ra készülök, elárulom, hogy a kozmetikai és masszázs szalonokról beszélek. Ugyanis már egészen pici korom óta érdekelt a kozmetika varázslatos világa. A megszépülésbe vetett hit Első találkozásunk kicsit ijesztőre sikerült, hiszen talán 5 éves lehettem, amikor a Lenin körúti nagy Levendula üzletben döbbenten láttam, hogy a nőknek a lábára valamilyen szurokszerű büdös anyagot kennek, majd kitépik vele a szőrüket. Az én fejem eltorzult a tortúra láttán, de ők vidáman kacarásztak. Érthetetlenek láttam a tényt, hogy kínzásnak vetik magukat alá, hogy megszépülhessenek.


Attól kezdve leskelődtem utánuk. Minden szalon ablakán bekukucskáltam, és néha megpillantottam őket a sűrű függönyön keresztül, az arcukra dermedt fehér ijesztő maszkkal, mint valami számomra ismeretlen bennszülött rituálét végző harcosokat.

Tapintható volt a küzdelem. Dacoltak az idővel, ők a szépség harcosai.
Közéjük szerettem volna tartozni. Vágytam a krémek, kencék, illatok titokzatos világába.

Évekig sóvárogtam, újságokból tépkedtem ki a pakolásokról és otthon elvégezhető eljárásokról szóló cikkeket. És vágytam arra, hogy megjelenjenek első ráncaim, amelyeket majd heroikus küzdelemmel legyőzhetek egy tojás sárgája és olívaolaj erejével.

De csak undok pattanások jöttek. Semmi élvezetet nem találtam bennük, de végre segítségükkel átléphettem a szentély ajtaját és beléptem életemben először a Békásmegyeri kozmetika elvarázsolt világába.

Zöld lehúzható maszkot kaptam, ami a mentolos fogkrémre emlékeztetett, de én büszkén tűrtem, sőt vártam a stációkat. Forró gőzbe raktak és én a puhulás érdekében ki sem lestem a pára mögül. A nyomkodás a szememet égető lámpa fényében nem volt felemelő érzés, és utána rondább lettem, mint valaha, de tudtam, éreztem, hogy ez az az út, ami a fénybe vezet.
Rögös út volt…
A lábgyanta ma sem tartozik a kedvteléseim közé, még akkor sem, ha már régen nem lábosokban melegítve, forrón csorgatják a lábamra, mint hajdanán egy kedélyesebb kínzási eljárás részeként.
Már 14 évesen is a ránctalanodást tűztem ki zászlómra, és bőszen kentem mindenfélével akkor még rózsás pofikámat. Nem volt szinte olyan anyag, amivel ne kentem volna be, eleinte persze csak uborkára, fürjtojásra, és konyhai alapanyagokra tellett.

De hála a tudománynak, már a csiga nyáknál tartok, és a placentától sem riadok vissza. Van ismerősöm, aki a végbél aranyér elleni krémét használja, de van, aki esküszik egy hüvelyszárasság elleni kicsit hormontartalmú kencére.

Későn jöttek a ráncaim, és még most sem panaszkodom. Hogy ez ennek a küzdelemnek tudható be, az örökös készenlétnek, az új eljárásokba vetett lankadatlan hitemnek, vagy csak egyszerűen genetika, ki tudja már?
A kozmetológia azóta tudománnyá fejlődött. Mindannyian felismerjük akár hátszélben is a Botoxtól tágra nyílt mangababa szempárt, az örök fiatalság zálogát.

A lézerrel már úgy bánik néhány orvos ismerősöm, mint egy igazi Jedi lovag.
A mezoterápia kissé véres, és kellemetlen, de mindent feledtet a végeredmény. Legalábbis remélem, mert ezt még nem próbáltam, de bátran elkísértem egy barátnőmet, és még bátrabban végignéztem az eljárást. Állítólag pont olyan rossz volt, mint aminek kinézett. Mai korunkban mindenki fiatalodni vágyik, hiszen nem trendi a ráncos, bölcs öregedés, mint régen. A reklámok, a média azt sugallja, hogy csak fitten fiatalosan lendületesen szép az élet. A ráncokba hyaluronsavas töltőanyag kerül, bőrünket dermarollerek szántják, és profi savak permetezik. Ha pedig már a korszerű ellátások nem bírnak a bőr lelógó többlet redőivel, akkor a harctéren csatarendbe vonjuk a plasztikai sebészeket, kivont szikéikkel.

A műtő neon fényében aztán majd számot vethetünk eddigi életünkkel és eldöntjük, ezt a harcot soha sem adjuk fel.

Szépséget minden áron? Az árát pedig megkérik, abban biztosak lehetünk.
Az emberiség örök vágya, hogy ihasson a szent Grálból, most az orvosok kezében van, legalábbis úgy tűnik, néhány reménykedő szempárból a rendelők székein ülők tömegében. A harctéren vad csaták, véres küzdelmek dúlnak.
De ne feledkezzünk meg a háttérországról. A kozmetikák, wellnes hotelek, masszázsszalonok, day spa-k meghitt világáról. A stresszes élet elviseléséhez kifejlesztett pillanatnyi nyugvópontokról. Az alkalmi béke és nyugalom szigetecskéiről.

Én hűtlen, kalandor és telhetetlen típus vagyok, ezért szeretném mindet kipróbálni. Sajnos, ez nemcsak akarat, hanem pénztárca kérdése. Hajtsd a pénzt, hogy utána kifizethesd a megnyugvásodat. De a nyugalom és a lágy érintések néha kárpótolnak mindenért.

A ,,mert megérdemlem” tudata átjárja zsigereinket és alfába andalít.
Szeretem a halk zenét, a kéjes nyugalmat, és a suttogásokat. A csöndet.
Szeretem, ha lágy kezek az arcomhoz érnek.
Hiába, ez a gyengém, bírom a kényeztetést és a hamis illúziókat.

Ketté vált, hogy egy legyen


3 évesen lettünk eljegyezve. A Szondi utcai fényképészüzletben cirógatta meg az arcomat először, és csalt rá földöntúli csillogást. Mosolyom a bolt üvegvitrinjében sokáig elkísért az oviba vezető utamon. Kisiskolásként nem voltunk jóban, hirtelen valamiért megorrolt rám, és nem szerettük egymást. Csak anyukám szemében láthattam magam szépnek, de tudtam, hogy ő elfogult, ezért nem hittem neki. Szomorú, bánatos kövér kislány voltam, aki csokit vett az osztálytársainak, kevés kis zsebpénzén, hogy megszeressék. De utáltak, és rengeteg gazság, csúfolódás áldozata lettem. Még a két metszőfogamat is elvesztettem az iskolafolyosóján, amikor egy „kedves” osztálytársam viccből elgáncsolt. A számból ömlött a vér miközben a MÁV kórházba rohantunk futva, és én azt hittem, többé sosem fogok nevetni. Sötétben, a paplan alatt reszketve kucorogtam összevarrt ajkakkal, fog nélkül, mire anya este fáradtan hazatért a munkából. Éreztem, hogy csalódni fog bennem, hiszen szép, egy szem kislánya egy rémséggé változott. Sokáig nem hevertem ki a traumát és tényleg nem mosolyogtam senkire.


Anyu nem adta fel, folyamatosan azt mondta, hogy szép vagyok, de hiába kerestem, nem leltem a tükörben azt a kislányt, akit csak ő láthatott. A szereplési vágyam persze hajtott, és így én lettem minden rendezvényen, aki a legszebben szavalva hirdette a szocializmus dolgos vívmányait, én jártam szavalóversenyre, és én énekeltem leghangosabban a kórusból. Még szerencse, hogy a sarki fogorvosnak nem sikerült két arany koronát ráhúznia a fogamra, mert akkor én csillogtam volna a legragyogóbban is.

Anya 13 éves koromban lefotózott és beküldte egy tini-fotómodell pályázatra a képemet, ahonnan már egy hét múlva táviratban küldték is a behívómat. Ekkor találkoztunk újra, és fellobbant a gyermekkori szerelem. 7 szoros évet töltöttem vele az ártatlanul nyíló blendék, és villogó vakuk árnyékában.

A kényszerképzetben, hogy megmutassam általa magamat, hazugon hűséges társamul szegődött. A magasba emelt, de a mélybe is taposott, ha kicsit rosszkedve támadt. Döbbenten forgattam a kópiákat, és sokszor nem akartam hinni a szememnek, hogy milyen ronda is tudok lenni. Rájöttem, hogy minden kézben, minden szem előtt másként lát.

És néha nagyon gonoszul látott. Puffadt fejű öreg gnómot csinált belőlem, hogy másnap tavasztündérként istenítsen. Megalázott, de a fellegekbe repített, volt, hogy naponta kétszer is váltogatta durcás hangulatait. Hektikusan rám mordult, majd lágyan simogatott, ő az én örök fekete szerelmem.

Mindig futottam a képeim után, begyűjtöttem minden selejtet, rossz pillantást, furcsa csavarást. Órákig néztem torz pózaimat a tükör előtt, és gyakoroltam végtelenül, mint egy balett táncos. Meg akartam találni a tökéletes pózokat, pillantásokat, amelyek egyedivé, maradandóvá tehetnek.

Nem csak a saját képeimet, mások fotót is begyűjtöttem. Tanulni akartam, szívni magamba a végtelen tudást, a szépség Kánaánjába szerettem volna jutni, és ezért semmi fáradságot sem éreztem, hiábavalónak. Úgy kutattam, mint egy egyiptológus, aki addig nem halhat, meg míg meg nem érti a hieroglifákon mind a 12 madár pózát.

Aztán gyötörni kezdett a félelem. A lelkem mélyébe fúrta magát a furcsa felismerés, hogy én hiába küzdök, ha a fotós, ki szerelmemet a kézében tartja, nem szárnyal velem. Nem akar engem tökéletesen látni, megelégszik néha a legsivárabb, üres pillantásommal, kérdő térdelő pózomban sem keresi a végtelen íveket. A lágy dombok helyett csak viharverte mélyedéseket vizionál, a kéjes dombok helyett csak a sivatagot látja, és ha fekete-fehérbe fordítja a képeket, már azt hiszi ennyi csak a művészet.

Nem beszéltünk egy nyelvet. Azt hittem, a fényképezés Walhallájában, megszűnik a bábeli zűrzavar, és mindannyian csak a titkos árnyak közös suttogását érezzük bizseregni a bőrünkön. Szavak nélkül, pillantásokkal, kézen fogva sétálunk saját maradandóságunk ösvényén.

Sokáig kerestem a saját fotósomat, akivel együtt vágtatunk majd a Nirvánába a sok zsákutca-projekt helyett. De aztán rájöttem, hogy osztódnom kell. A sok gonosz fotó rólam, a buta pillantásaim, hasam lágyan kibuggyanó hurkái, sürgető változást követeltek a fejemben.

Éreztem, hogy csak én szabadíthatom ki a magamban rejlő istennőt, arra más nem képes. Mert nem így látnak, és lehet, hogy én sem vagyok igazándiból más, mint egy szürke kövér, bágyadt veréb, és csak én szeretném magamat a hajamnál fogva a fényre rántani. Azt azért tudtam, hogy ha én nem, akkor más se teszi meg.

Tudtam, hogy ketté kell válnom, hogy egy legyek. Az az egy, a tökéletes a képen, a saját szemem tükréből kivetítve a vászonra.
Így váltam saját magam fotósává is. Kettőnk közé már csak szerelmem: a kamerám állhatna, de ő engedelmesen követi elhatározásom óta minden mozdulatomat.
A báránnyá szelídült fekete párducom. Örök szerelmem, a saját egyszemű istenem: a fényképezőgépem.
Előző  1  2  3  4  ... 8  9  10  11  Következő