Marjai Judit
blogja

Kocsis Zoltán MÜPA Magazin Fotó: Marjai JUdit

Népszabadság interjú Marjai Judit-Michelisz Norbert


Népszabadság

Bulvár szürrealizmus

Páros interjú

Marjai Judit egykori modell, fotóművész beszélgetett a mérnök, közgazdász, autóversenyző Michelisz Norberttel egy őrült falábúról, kihúzható lányokról, műalkotásnak beillő autókról, bulvár szürrealista fotókról és egy exminiszter kikötözéséről.

Marjai Judit: Be kell vallanom, nagyon unalmasnak találom az autó versenyeket, teljesen felesleges dolog körbe-körbehajtani. A versengés és a száguldás mégis tiszteletet ébreszt bennem. Biztos azért, mert édesapám a hatvanas években gokartozott, sorra nyerte a versenyeket, pedig egy lába sem volt. Tizenhét évesen beesett egy villamos alá, mindkét lábát amputálták, de ez sem vette el a kedvét a száguldástól. Azt mondják róla, hogy gyors volt és hihetetlenűl agresszív, ezért őrült falábúnak becézték. Gyorsan hajtott, és gyorsan élt. Negyvenévesen öngyilkos lett.

Michelisz Norbert: Ez borzasztó...

Marjai Judit: Az apám fiatalon eltökélte, hogy nem akar megöregedni, azt mondta, negyvenévesen véget vet az egésznek. Betartotta az ígéretét, én pedig még csak nem is ismertem.

Michelisz Norbert:Nem értem, miért ne lehetne valaki ötven-, hatvanévesen is boldog?

Marjai Judit:Mára elfogadtam a döntését, de megérteni én sem tudom. Annál is inkább, mert negyven felett sem érzem feleslegesnek, rossznak a mindennapokat, sőt éppen ellenkezőleg. Pedig tizennégy éves koromtól modellkedtem, és még csak huszonegy voltam, amikor pályám csúcsára, s ezzel válaszúthoz értem. Szerepeltem sok magazinban, címlapokon, a Playboyban pedig még kihúzható lány is voltam...

Magazin: Kihúzható lány?

Marjai Judit: A nyolcvanas évek végén még rettentő nagy elismerés volt, ha egy modell a magazin középső, kihajtható oldalán szerepelt. Aki ott megjelent, azt hívták kihúzható lánynak. Nem sokkal ezután viszont elegem lett a sok semmitmondó fotózásból, egyre inkább azt éreztem, hogy én akarok irányítani, kevés, ha csak szereplő vagyok. Ekkor már pontosan tudtam, mit akarok, 1988-tól pedig, bár semmiféle tanfolyamot, iskolát nem végeztem, már a kamera másik oldalán álltam.

Magazin: Norbert sem a hagyományos utat járta be a versenyzésig.

Michelisz Norbert: A pilóták többségét gyerekkoruktól a versenyzésre nevelik. Én azonban még egyetemistaként is legfeljebb álmodoztam arról, hogy egyszer versenyző leszek. Igaz, ötévesen már egy házi készítésű gokartot hajtottam az udvarunkban, s hamar megtanultam vezetni, tízévesen egyedül hajtottam szülőfalunkban a családi autóval a nagymamához, de csak a szerencsés véletlenek sokaságának köszönhető, hogy versenyző lettem. Számítógépes szimulátorokkal játszottam, netes bajnokságokon indultam, és egy ott megismert barátom, Wéber Gábor ajánlott be egy igazi csapathoz. Kipróbáltak, és úgy döntöttek, adnak egy lehetőséget.

Magazin: Azóta pedig sokmindent megnyert, az ideipedigmár amásodik év volt a túraautók világbajnokságán. Michelisz Norbert: És sajnos, ahogy tavaly, úgy az idén is csak kilencedik lettem az összesítésben, ami egyértelműen csalódás. Egyfelől szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehetek a mezőnyben, másfelől viszont valószínűleg egyetlen pilóta sincs, aki ne az első helyért hajtana. De talán a fotózásban is a tökéletes kép a cél.

Marjai Judit: Ez tényleg így van. Három éve megkerestem Bacsó Pétert, hogy a filmszemle tiszteletére rendezett fotókiállításomon portrét készíthessek róla. Napokig csiszolgattam a tervet,mit, hogyan csinálokmajd,miként állítom be,milyen fények lennének jók. Akkor már tudtuk, hogy hosszú útra készül. A halálos beteg, fáradt mester követte minden instrukciómat. Mégsem lett tökéletes a kép. Már éppen feladtam, és indultam volna haza, amikor rám emelte a tekintetét, exponáltam, és abban a pillanatban tudtam, elkaptam valami szépet, mélyet. Abban a megörökített pillantásában ott van az elmúlás előtti utolsó visszanézés.

Michelisz Norbert: A legtöbb fotója mégsem csak egy pillantásról szól. A Karafiáth Orsolyáról készített sorozata például egészen meghökkentett.Mégiscsak különös fürdőkádban ülő költőt fényképezni.

Marjai Judit: Akkor jó, ha meghökkentették a képek. Wahorn András úgy határozta meg a fotóimat, hogy azok bulvár szürrealisták. Saját mottóm pedig az, hogy szart sem ér az a fotó, ami nem provokál. Bár amár említett Bacsó-portré azt igazolja, hogy sokszor a kevesebb több.

Michelisz Norbert: Sokáig töri a fejét, mire összeáll a fejében a kép?

Marjai Judit: Általában csak beugrik az alapötlet. S ez nemcsak a képekre igaz, így volt például a hétesi projekttel is. Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes évek óta dolgozik ezen a reménytelenséggel átitatott ózdi telepen. Kitaláltam, hogy segítségével és az ott élő roma fiatalokkal közösen készíthetnénk egy videoklipet, amibenmegmutatnánk, miről is szól az igazi Való Világ. Hasonlóképp gyorsan megszületettmost készülő új sorozatom első képének ötlete. Készíttetek egy nagy fakeresztet, amire guberált televíziókat rögzítek, s az installáció elé állítok, térdeltetek ismert arcokat. Megpróbálom rögzíteni első reakciójukat, viszonyukat az elektronikus médiához. Amit sokan gyűlölve szeretünk.

Magazin: És erre önként vállalkoznak a fotóalanyok?

Marjai Judit: Akit már egyszer lefotóztam,mindig újra jön. Az új áldozatokat pedig előbb be kell cserkészni. Megmutatom nekik az addigi munkáimat. Ha még nem ismerik, elmondom a terveket, próbálom rádumálni őket, és a többségük végül igent mond. Igaz, néha módosítanak az eredeti ötleten, ha túl merésznek ítélik. Egy gazdasági minisztert is megkerestem kinevezése után, ésmegpróbáltam vele megértetni, jó, ha egy tárcavezető nem hallja a szirének énekét. Ezért jó ötletnek tűnt, hogy mint Odüsszeuszt, kikötözzem egy vitorlás árbocához. Csalódnom kellett, azt mondta, ez azért már túlzás.

Michelisz Norbert: Az ötlet érdekes, mégis azt hiszem, egy ilyen ajánlatra én is nemet mondtam volna. Magam is szembesültem már szokatlan fotóskérésekkel. Egyszer két verseny között otthon segítettem mezőgazdasági vállalkozó édesapámnak a betakarításnál, amikor jött egy fotóriporter. Azt kérte, hogy a bukósisakomban vezessem a traktort. Megtettem, de utána elgondolkodtam azon, vajon mekkora hülyének nézhettek a falubeliek, akik gyerekkorom óta ismernek. Kinéznek a földre, s azt látják, hogy a Norbi gyerek meghibbant, bukósisakban vezeti a traktort. Akkor azért rádöbbentem, hogy óvatosnak kell lenni, mert könnyen bolondot csinálhat magából az ember.

Marjai Judit: Ezzel valóban nem árt vigyázni, főként Magyarországon. Nagy veszélyben van az, aki sikeres a szakmájában, és kicsit is ismert lesz. Felkapja a sajtó, s ha nincs észnél, megszédíti a hirtelen jött népszerűség, a bulvárvilág pedig beszippantja,megrágja és kiköpi. Az arany középutat nem könnyű megtalálni, pedig muszáj, mert manapság sajtó nélkül nehéz boldogulni. Egy művésznek, ha meg akar élni, szüksége van a normális hírverésre, s gondolom, nincs ezmásként egy szponzoraitól függő autóversenyzőnél sem.

Michelisz Norbert: Nehezen szoktam meg, hogy vannak, akik kíváncsiak rám. De tudomásul veszem, hogy a versenyzéshez ez is hozzátartozik. Persze igazán a kocsiban érzem jól magam, amikor a rajt előtt becsukom az ajtót, és már semmi másra nem kell figyelni, csak az autóra, a versenyre.

Marjai Judit: Biztos buta kérdés, de pocsék sofőrként kíváncsi vagyok: honnan tudják a pilóták, mennyivel lehet bevenni egy kanyart?

Michelisz Norbert: Mi sem tudjuk rögtön, meg kell tanulni minden pályát. Sokszor szimulátoron gyakorlunk, a helyszínen pedig előbb gyalog vagy biciklivel körbemegyünk, hogy mindent megismerjünk. Ha pedig megtanultuk, hol kell fékezni, kanyarodni, mikor kell gázt adni, akkor már viszonylag kevés kreativitás szükséges, főként precíznek kell lenni. Igaz, a körülmények állandóan változnak, s az igazán nagy pilóták épp attól rettentő gyorsak, hogy már-már művészien tudnak alkalmazkodni.

Magazin: A hetvenes években indította el a BMW az Art Car programot, aminek keretében híres alkotók festették át a versenykocsikat.

Marjai Judit: Maguk az autók váltak műalkotássá?

Michelisz Norbert: Igen, és ami még ennél is izgalmasabb, hogy így is versenyeztek a kocsikkal, például azzal, amit Andy Warhol festett meg.Manapság kevés ilyen kezdeményezés akad, a versenyzés drága sport, így a karosszérián elsősorban a szponzorok hirdetéseinek kell helyet biztosítani.

Marjai Judit: Miként az élet más részein. Minden üzletről, a profitról szól. A művészeknek pedig lassan már sehol nem akad hely.

Michelisz Norbert

1984-ben Mohácson született, a Baranya megyei Himesházán nőtt fel. Édesapja mezőgazdasági vállalkozó, édesanyja tanítónő. Informatikusmérnök-közgazdász végzettsége mellett harmadik, pénzügyi diplomája megszerzésére készül Pécsen. 2005-ben ült először versenyautóba, 2009-ben pedig már a világbajnoki futamokon állt rajthoz. Pilótakarrierjének kuriózuma, hogy – sok tehetős pilótával ellentétben – tehetsége, felkészültsége, gyorsasága miatt „alkalmazzák”. 1984-ben Mohácson született, a Baranya megyei Himesházán nőtt fel. Édesapja mezőgazdasági vállalkozó, édesanyja tanítónő. Informatikusmérnök-közgazdász végzettsége mellett harmadik, pénzügyi diplomája megszerzésére készül Pécsen. 2005-ben ült először versenyautóba, 2009-ben pedig már a világbajnoki futamokon állt rajthoz. Pilótakarrierjének kuriózuma, hogy – sok tehetős pilótával ellentétben – tehetsége, felkészültsége, gyorsasága miatt „alkalmazzák”.

Michelisz Norbert ajánlja

Könyv - Ken Follett: Tű a szénakazalban

Klasszikus kémregény, ami sokadszorra is izgalmas.

Film - David O. Russell: A harcos

Sportdráma egy bokszoló meccseiről és ringen kívüli küzdelmeiről.

Zene - Sasha: involver

A globalunderground ismert művésze Sasha.

Marjai Judit

1967-ben született Budapesten, tizennégy éves korától hét éven át modellkedett. Huszonegy évesen döntött úgy, hogy a fényképezőgép másik oldalára áll. Bár időközben kacérkodott a színészi pályával, megmaradt fotósnak. Az elmúlt években egyebek mellett A hét főbűn, Káder, Nöttön nő, Jelenetek a dologházból, Halál a konyhában című kiállításai voltak láthatók. Az év elején portréiból kiállítás nyílik a Mai Manó Házban.

Marjai Judit ajánlja

Könyv - Stephen King: A Rémkoppantók

A borzongás nagymestere mindig halálra rémít.

Film - Peter Greenaway: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

Jó és csodálatosan fotózott film.

Könyv - Viktor Pelevin: Számok

Orosz bankár a 34-es szám bűvöletben.

 


Joker Magazin (Marjai Judit cikk)


Sokoldalú démon

Marjai Judit Marylin Monroe bőrébe bújt

Az egyik pillanatban szőke fürjeivel modellként hódít, a másikban sikeres fotósként örökíti meg a pillanatokat. Képei hol komolyak, hol humorosan őszinték. Kultúrdémon, akinek fényképezőgépe előtt Bacsó Péter filmrendezőtől kezdve nagy személyiségek sora pózolt. Marjai Judit egyedi látásmódjával bárki megismerkedhet a most a Werk Film Akadémián látható kiállításán.

– Induljunk a legelejéről! Színésznőnek készültél, mégis a modell szakmát választottad. Miért?

– Egészen pici koromtól kezdve imádtam szerepelni. Az összes iskolai rendezvényen szavaltam, és mindig engem küldtek vers- és prózamondó versenyre. A környezetem számára is egyértelmű volt, hogy színésznő leszek. Tizennégy éves koromtól már modellkedtem. 1981-ben édesanyám küldte be a képeimet az Ifjúsági Magazin pályázatára. Így a szakközépiskola mellett folyamatosan fotózásokra jártam és statisztáltam. Az érettségi után alig vártam, hogy jelentkezhessek a Színművészeti Főiskolára. Andor Edit előkészítője után Für Anikóval együtt felvételiztünk. Neki sikerült, nekem a sors egészen más utat jelölt ki. A modell szakmában kalandoztam tovább. Nagyon intenzív hét évet töltöttem a kamera közelében, és mindent megtanultam erről a világról, amit tudni kell.

Mást látott a tükörben

– Aktfotók is készültek rólad. Akkoriban mennyire volt közel ez a világ a művészi fotózáshoz?

– Az akkori aktfotók nem azt jelentették, mint ma: inkább csak mezőn futás volt lobogó hajjal, nem pedig terpeszben ülés. Olyan művészfotósokkal – Lussa Vince, Módos Gábor, Jung Zseni – dolgoztam, akik nagyon szép, szelíd, bármikor vállalható képeket készítettek rólam.

– Mikor álltál át a fényképezőgép másik oldalára?

– Hároméves koromban, egy Szondi utcai Mosolyalbum-fotózás után jegyeztem el magam a fényképezőgéppel. Ez a különös szerelem folyamatosan bennem élt. A modellkedésem alatt is rengeteg ötlettel bombáztam a fotósokat, néha megőrültek tőlem. Szinte üldöztem a rólam készített képeket, mert tanulni akartam a hibáimból, meg akartam ismerni a tökéletes pózokat. Láttam magam a tükörben, és elkeserített, hogy mások nem így látnak. Belül éreztem, hogy a látásmódomat egyszer másoknak is meg kell mutatnom. Huszonegy évesen úgy éreztem, hogy mindent elértem a modell szakmában, amit lehetett. Egy római Playboy-fotózás volt a fordulópont, ahol felajánlottam szolgálataimat egy olasz fotósnak, és elszegődtem hozzá asszisztensnek.

Önmaga modellje

– Döntésednek köszönhetően a világ nagy részét bejártad, és még Phil Collinsról is készítettél képet.

– A legtöbbet Londonban dolgoztam, ahol különböző forgatásokon sajtófotókat készítettem. Ennek köszönhetem, hogy Phil Collinsról is vannak nagyszerű képeim.

– Idővel saját magadról is készítettél képeket. Kik voltak a segítségedre?

– Negyvenéves korom körül megint úgy éreztem, hogy visszatérnék a modell szakmához. Ehhez viszont nem találtam megfelelő fotóst, kénytelen voltam saját magamhoz fordulni. Édesanyám, a szomszéd és az önkioldóm segít abban, hogy életem csodás pillanatait megörökíthessem. Az orvosok egyébként minden nőnek felírhatnának évi egy fotózást, hiszen ettől az ember önbizalmat kap, a lelke teljesen feltöltődik. Mindig azt mondom, hogy én nem a szeretőimet váltogatom, hanem a képeimen a pózokat.

– Egyéni, művészi, olykor meghökkentő képeket készítesz. Hogyan születnek az ötletek?

– A fényképek főleg a fejemben születnek, éjszaka, aztán le is írom magamnak. Addig nem tudok szabadulni tőlük, amíg létre nem hozom őket. A fényképezés egyfajta terápia is. Vannak képek, címek, amiknek egyszerűen ki kell jönniük. Ezer és ezer ötletem lenne, csak szponzor és befogadó közeg híján lassan, lépésről lépésre haladok előre.





http://www.jokermagazin.hu/page/index.php?option=com_content&view=article&id=270:sokoldalu-demon&catid=62:sztarjatekos&Itemid=86

 


Haute Sisque


http://www.hautesisque.com/



 



Haute Sisque: ,,Az érzéki nő álmainak bilincse.”





A tervező vallomása:



Bőrünk, mint simogató lágy bársony körbeölel bennünket.

Illatos, sima, meleg, fenséges érzés lakni a saját bőrünkben.

Mi az az anyag, amivel ünnepelhetnénk testiségünk egyedi, csodás voltát?

Mindig izgatott a bőrök fantasztikus illata, a kristályok hideg csillogása, az arany forró villámlása, s a szegecsek hidegen vad, extatikus érintése.

Arról álmodtam, hogy egyedi, fantasztikus és lehengerlő lehessek. Kerestem kutattam, hogy mi az ,ami minket ,nőket megszépíthet,kiemelhet a szürke tömegből,és ellenállhatatlanná  tehet. Olyan ékszert szerettem volna megalkotni, ami egyedi, elbüvölő a szemnek, érzéki a tapintása, és fenséges az illata.

Minden érzékszervemet izgatja, de ugyanakkor kifejezi lelkem finomságát, és a nők örök eleganciát.

Ami buja, de visszafogott, vad és lágyan érzéki

Így megálmodtam azt, amit én is szívesen viselnék.

Úgy érzem, hogy minden nő elbűvölő lesz, aki karjára csatolja, ezeket az egyedi alkotásokat. A kecsesen erotikus, finom szexi , elegáns karkötőket.

Az érzéki nő álmainak bilincsét.



Emese





A kézműves darabok egy új amerikai divatcég, magyar tervezőjének megtestesült álmait az interneten vásárolhatják meg. Egyedi, személyiséghez illő csodás kompozíciók. Gyönyörű, minőségi egzotikus bőrökből, értékes swarovski kristályokból, magas minőségben kézi munkával készülnek az ékszerek. A csodás új kollekció születése pillanatában elvarázsolta a hírességeket is. Az interneten már most várólistás a megrendelésük, és mi büszkék lehetünk arra,hogy tervezőjük egy magyar lány.



MJ

 


Pieta


Szigorították az embereknél gyakran a tüdőgyulladás kezelésére szolgáló antibiotikumok állatoknál való alkalmazását az Egyesült Államokban, hogy részben így próbálják meggátolni gyógyszerrezisztens baktériumok felbukkanását.



A amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA április 5-től rendelte el az antibiotikumok cefalosporin nevű csoportjába tartozó szerek injekció formájában történő beadását a marháknál, a sertéseknél, a csirkéknél és a pulykáknál.



A cefalosporinokat széles körben használják tüdőgyulladás kezelésére az embereknél, de alkalmas a bőrt- és a szöveteket érintő fertőzések gyógyítására, csakúgy mint a szalmonella vagy épp az E.coli ellen is.



Tudósok szerint ezen antibiotikumok túlzott használata a baktériumok gyógyszerellenállásához vezethetnek, mert dominánssá válnak a rezisztens törzsek. A legismertebb antibiotikum-ellenálló baktérium, az úgynevezett szuperbaktérium, az MRSA (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus).



Az állattenyésztők szerint viszont az antibiotikumok egészségesen tartják a jószágokat, és a szerek alkalmazása nem kapcsolható közvetlenül az emberi szervezetben megjelenő kórokozók gyógyszerellenállásának kialakulásához.



Az FDA rendelkezése értelmében a cefalosporinokat a jövőben csak beteg állatoknál és csak jóváhagyott mennyiségben lehet alkalmazni. A döntés nem vonatkozik a cefapirin nevű régebbi szerre, amely ugyan az antibiotikumok érintett csoportjába tartozik, de nem vezet gyógyszerrezisztenciához az embereknél.



A hatóság már 2008-ban javasolta a cefalosporinok korlátozását, de akkor visszavonta erre irányuló javaslatát arra hivatkozva, hogy szélesebb körű kutatásokra és bizonyítékokra van szüksége. Az FDA korábban szigorította egy másik antibiotikumcsalád, a cipro nevű szert is magában foglaló fluoroquinolonok használatát - a lépés kulcsfontosságú volt a 2001-es lépfenetámadásokra való reagálásban az Egyesült Államokban.


Szabó Stein Imre


Marlow,Thomas Kyd,Shakespeare fordítás kötet hátsó borító


Phil Collins

Bacsó Péter halálára


Történt, hogy a 40. Magyar Filmszemle hivatalos programjaként kiállíthattam új fotóimat. A mozgalmi plakátok agitatív lendületét próbáltam ezeken a képeken jelenünk renyhe agóniájával összehozni. Jó kis persziflázsszerű képek születtek, de hiányzott valami súly, gravitáció, valami dráma. Aztán mondta a Szemle Tanács, életműdíjat kap a Bacsó, tudod...Felhívtam, elmondtam, mit akarok, találkoztunk. Három moira szőné a fonalat maga mögött –mondtam a koncepciót-, az élet fonalátHárom fiú, emósok. Aha –mondta. A megbeszélt napon csengett a telefon, aznap mégse, injekciókúrát kap, s akkor úgymond ” néhány napig újra él”. És lőn. A fotózás előtti nap most én hívtam: „gondolkodtam a dolgon, lenne egy másik kép is, maga lenne Orpheus..” ---Juditka, ugye maga nem csinál bohócot belőlem? Különben is, hol talál manapság lírát? Nem volt könnyű…Végre a lakásán: éreztem, kevés az időnk.Tudják, a megfoghatatlan, mégis fizikai idő, amíg két test, objektum vagy lélek között egyenrangú cserekapcsolat jön létre: tényleg nagyon rosszul volt. Én amúgy is mindig hevülten dolgozom, rúgtam odébb a lámpát, ő meg tartotta vénülő kezében a lírát, és csak azt láttam, hogy amikor exponáltam, kinyílt, és felemelkedett, mint egy virág.



.



Én



Harmincszor, negyvenszer.



-Juditka, maga bátor asszony- mondta váratlanul. Hogy érti, kérdeztem; vakmerően világít, mondta ő.



Nem volt még fotóalanyom engedelmesebb, művészileg alázatosabb, de az exponálás előtti pillanatban, mintha ő tartaná kezében a gépet, átnézett lencsén, objektíven, belém. Láttam, kitelt az idő, azt mondta, lepihenne, és ez parancs volt, a fájdalom parancsa, felesége támogatta a hálóba.



Készen voltak a képek, még egyszer nála, mutatom a leválogatott egyedeket… A lírás kép tetszik neki. Csak úgy egyenesen, fickósan kimosolyog a szörny szájából, mely rettentőn harapja, s ő annál inkább mosolyog.  –Maga bátor asszony- mondja megint, és nem tudom, mire gondol.



Aztán lement a kiállítás. Lement, ahogy kellett. Bacsó elment. Elment és tőlem csak ennyi tellett.



Marjai Judit



 


Andrew Feldmar

A Csipkeverő (Wahorn András)

Előző  1  2  3  4  ... 8  9  10  11  Következő