Marjai Judit
blogja

Hűtlen vagyok


Hűtlen vagyok! Szeretem váltogatni az embereket, hangulatokat, lágy érintéseket. A csendet. Szeretem, ha hozzám érnek, ha megsimítanak. Szeretem a halk zenét, a kéjes nyugalmat, és a suttogásokat. Szeretem, ha keze az arcomhoz ér. Szeretem a lányokat. Mielőtt még valaki arra gondol, hogy egy coming out-ra készülök, elárulom, hogy a kozmetikai és masszázs szalonokról beszélek. Ugyanis már egészen pici korom óta érdekelt a kozmetika varázslatos világa. A megszépülésbe vetett hit Első találkozásunk kicsit ijesztőre sikerült, hiszen talán 5 éves lehettem, amikor a Lenin körúti nagy Levendula üzletben döbbenten láttam, hogy a nőknek a lábára valamilyen szurokszerű büdös anyagot kennek, majd kitépik vele a szőrüket. Az én fejem eltorzult a tortúra láttán, de ők vidáman kacarásztak. Érthetetlenek láttam a tényt, hogy kínzásnak vetik magukat alá, hogy megszépülhessenek.


Attól kezdve leskelődtem utánuk. Minden szalon ablakán bekukucskáltam, és néha megpillantottam őket a sűrű függönyön keresztül, az arcukra dermedt fehér ijesztő maszkkal, mint valami számomra ismeretlen bennszülött rituálét végző harcosokat.

Tapintható volt a küzdelem. Dacoltak az idővel, ők a szépség harcosai.
Közéjük szerettem volna tartozni. Vágytam a krémek, kencék, illatok titokzatos világába.

Évekig sóvárogtam, újságokból tépkedtem ki a pakolásokról és otthon elvégezhető eljárásokról szóló cikkeket. És vágytam arra, hogy megjelenjenek első ráncaim, amelyeket majd heroikus küzdelemmel legyőzhetek egy tojás sárgája és olívaolaj erejével.

De csak undok pattanások jöttek. Semmi élvezetet nem találtam bennük, de végre segítségükkel átléphettem a szentély ajtaját és beléptem életemben először a Békásmegyeri kozmetika elvarázsolt világába.

Zöld lehúzható maszkot kaptam, ami a mentolos fogkrémre emlékeztetett, de én büszkén tűrtem, sőt vártam a stációkat. Forró gőzbe raktak és én a puhulás érdekében ki sem lestem a pára mögül. A nyomkodás a szememet égető lámpa fényében nem volt felemelő érzés, és utána rondább lettem, mint valaha, de tudtam, éreztem, hogy ez az az út, ami a fénybe vezet.
Rögös út volt…
A lábgyanta ma sem tartozik a kedvteléseim közé, még akkor sem, ha már régen nem lábosokban melegítve, forrón csorgatják a lábamra, mint hajdanán egy kedélyesebb kínzási eljárás részeként.
Már 14 évesen is a ránctalanodást tűztem ki zászlómra, és bőszen kentem mindenfélével akkor még rózsás pofikámat. Nem volt szinte olyan anyag, amivel ne kentem volna be, eleinte persze csak uborkára, fürjtojásra, és konyhai alapanyagokra tellett.

De hála a tudománynak, már a csiga nyáknál tartok, és a placentától sem riadok vissza. Van ismerősöm, aki a végbél aranyér elleni krémét használja, de van, aki esküszik egy hüvelyszárasság elleni kicsit hormontartalmú kencére.

Későn jöttek a ráncaim, és még most sem panaszkodom. Hogy ez ennek a küzdelemnek tudható be, az örökös készenlétnek, az új eljárásokba vetett lankadatlan hitemnek, vagy csak egyszerűen genetika, ki tudja már?
A kozmetológia azóta tudománnyá fejlődött. Mindannyian felismerjük akár hátszélben is a Botoxtól tágra nyílt mangababa szempárt, az örök fiatalság zálogát.

A lézerrel már úgy bánik néhány orvos ismerősöm, mint egy igazi Jedi lovag.
A mezoterápia kissé véres, és kellemetlen, de mindent feledtet a végeredmény. Legalábbis remélem, mert ezt még nem próbáltam, de bátran elkísértem egy barátnőmet, és még bátrabban végignéztem az eljárást. Állítólag pont olyan rossz volt, mint aminek kinézett. Mai korunkban mindenki fiatalodni vágyik, hiszen nem trendi a ráncos, bölcs öregedés, mint régen. A reklámok, a média azt sugallja, hogy csak fitten fiatalosan lendületesen szép az élet. A ráncokba hyaluronsavas töltőanyag kerül, bőrünket dermarollerek szántják, és profi savak permetezik. Ha pedig már a korszerű ellátások nem bírnak a bőr lelógó többlet redőivel, akkor a harctéren csatarendbe vonjuk a plasztikai sebészeket, kivont szikéikkel.

A műtő neon fényében aztán majd számot vethetünk eddigi életünkkel és eldöntjük, ezt a harcot soha sem adjuk fel.

Szépséget minden áron? Az árát pedig megkérik, abban biztosak lehetünk.
Az emberiség örök vágya, hogy ihasson a szent Grálból, most az orvosok kezében van, legalábbis úgy tűnik, néhány reménykedő szempárból a rendelők székein ülők tömegében. A harctéren vad csaták, véres küzdelmek dúlnak.
De ne feledkezzünk meg a háttérországról. A kozmetikák, wellnes hotelek, masszázsszalonok, day spa-k meghitt világáról. A stresszes élet elviseléséhez kifejlesztett pillanatnyi nyugvópontokról. Az alkalmi béke és nyugalom szigetecskéiről.

Én hűtlen, kalandor és telhetetlen típus vagyok, ezért szeretném mindet kipróbálni. Sajnos, ez nemcsak akarat, hanem pénztárca kérdése. Hajtsd a pénzt, hogy utána kifizethesd a megnyugvásodat. De a nyugalom és a lágy érintések néha kárpótolnak mindenért.

A ,,mert megérdemlem” tudata átjárja zsigereinket és alfába andalít.
Szeretem a halk zenét, a kéjes nyugalmat, és a suttogásokat. A csöndet.
Szeretem, ha lágy kezek az arcomhoz érnek.
Hiába, ez a gyengém, bírom a kényeztetést és a hamis illúziókat.
Vissza a főoldalra