Marjai Judit
blogja

Beleestem a Tv-be

Illúziót, tessék! –ajánlja eleinte békésen termékét a Kép.

- Illúziót, tessék! – pirongat, szelíden a Reklám, és én érzem, hogy menthetetlenül kimaradok valamiből, ha nem teszem magamévá sürgősen azt a sampont, amitől még repülőgépen is képes leszek egy orgazmusra egy szűk WC-ben.

- Illúziót, tessék! –kacsint rám hedonistán egy csinos Híres celebarc, és én már érzem is annak a parfümnek az illatát, amivel ágyba csábíthatnék minimum egyszerre 5 férfit, egy hálós, de azért még kéjesen rezgő szemmaszkban.

- Illúziót, tessék!- kenegeti mindennapi kenyerét felháborodottan, de természetesen koleszterinmentesen a Grafikai Megoldás.

- Illúziót, tessék!- szól rám morózusan a Plakát, és én már tudom, hogy régen nem vagyok trendi, de valószínű már gyerekkoromba se voltam az, mert nem hittem, hogy lila tehenek ácsorognak csoki folyamos tőgyükkel az Alpesi havasok lankáin.

- Illúziót, kapsz te szerencsétlen barom!- üvölt rám hirtelen a Műsor promó, és én már valamiért érzem, hogy lőttek nyugodt délutáni sziesztázásomnak

Furcsa sistergéseket hallok

A kezemben tartott magazin lapjai, mint riad vastagszájú fuldokló tükörpontyok levegőért, kapkodnak. A reklámszereplők anorexiás modelljei öklüket mutogatják és csontváz testüket csörgetve, tekergőznek előttem. Óriás szempillakefék közelednek felém, extra hosszan, de én már alig látok, mert a fejemen átcsapnak a hullámok.

Először nem is kellemetlen, mert édes likőr és kormosan vad whisky íze van és megnyugszom, mert még életem képei, se peregnek a szemem előtt.

Pokoli kölni szag gejzírek törnek az égbe, de én hirtelen kissé aggódni kezdek, mert egy erősen potens kinézetű bikát látok közeledni, akinek szemmel láthatóan nincsenek prosztata gondjai, és még éjszaka se ágyba vizel.

Ekkor kettéválik az álomtenger és egy egyszemű plazmaóriás Tv-é nyújtózkodik előttem.

Csápos antennáit gyengéd ölelésre nyújtogatja felém, szeme műhold nagyságúra tágul, képernyője meghasad, s átkai, mint a digitalizáció permetjei hullnak vissza rám.

Az örvénye irtózatos dörrenéssel magába ránt.

Azt hiszem: beleestem a Tv be.

Érzem, ahogy az agyamat édes mézzel, és rumaromával kenegetik, és hál istennek éppen nincsen népszavazás és az ex-liberális párt is rég kidobta azt a gusztustalan közfürdős lábmosó keféjét, különben porul járnék.

Még délután van, és én könnyedén evickélek a csatornák között.

Hirtelen kemény öklök és gyorsan repülő strand papucsok között találom magam, de idejében elrántom a fejem, bár az orcám erősen ég, de ezért a tartalomszolgáltató nem vállal felelősséget.

-Aha ! -gondolom felismerően, éppen egy problémamegoldó napi sóba tévedtem, és érzem, ha nem akarok további verést kapni innen, muszáj azonnal tovább állnom.

Azt ugyan még mindig nem értem, miért nem vagyok Vodás, de tán a kánkános lányok képe felidézi bennem a gyermekkori frusztrációmat, és pontot teszek-e megoldatlan kérdés végére is talán. Mikor végre nyugodtabb vizekre evezek más csatornákon, hirtelen egy komolyabb dajkacápa raj között találom magamat. Gyors egymásutánba, megismerem a bálnák, cápák és ráják párzási szokásait, és alig menekülök meg egy Beluga gyengéd hátulról nyalogatásától. Néhány óra múlva toppon vagyok, és tudom, mit lehet megenni egy dzsungelben és mit éreznék, ha vadvízi evezősként beletoccsannék egy kígyófejű felettébb mérges halrajba.

Sajnos megtudom én még uzsonna előtt, mire vár éjszaka a krokodil, és körül- belül mackóköpés idején rájövök, hogy nem én vagyok a Szavannák királya pedig augusztusban születtem.

Szagos tapasztalatot gyűjtök, hogy hová görgeti a szart a ganajtúró bogár, és mire figyel egy mongúz, ha egy kobra közelit. Mire hátszélből is megneszelem, ha egy tarantula lopakodik felém, érzem képzett lettem és megesküszöm magamnak, hogy soha többé nem eszem kínait a Józsefvárosi piacon.

Az állatvilág csodáitól elszenvedett sérüléseim nyalogatása közben zsong a fejem, mert a narrátor totál idiótának néz, mindent 5x megismétel tudván, hogy úgyis elfelejtek holnapra mindent, mikor majd azzal nagyzolok, hogy én a Való Világ helyett csak tematikus csatornákat nézek.

Totál büdösen és halszagúan végre csatornát váltok és mennybe mennék egy Big Mac-ért, de helyette csak sütőfóliát zörget az ideális család a fülem mellett. Már Nyuszó -muszó is bebukta, úgyhogy nem hiszek a mesékben és a heti bulvárban, még akkor, se ha 5csillagos sztármagazinból olvasom. Már alig várom az estét, hogy komoly irodalommal kényeztethessem lankadtan tagjaimat, és ernyedt lelkemet. Hírből és promokbol tudom, hogy az egyik kereskedelmi csatornán éppen árulják a lelküket néhányan az ördögnek. Kéjesen átkúszom a nézettebb kereskedelmi csatornára,hogy élőben élvezzem a drámát. Éppen Faustus árnya kering sötéten, de Jógó lelke is örül, miközben úgy kupán vágnak néhány naranccsal, úgyhogy átmenekülök egy nyugodtabb adóra pókerezni. Itt tényleg a tét a lét és én próbálok a sötét szemüvegek mögé bepillantani, de ezzel nem vagyok, egyedül mert az új pókertörvény is görcsbe rándította még Korda Gyuri száját is. A zenei csatornán nem bírom a tempót és hülyére is ugráltatnak és belém is rúg néhány kemény legény, de mi ehhez képest egy Ribentropp –Molotov paktum megszegése?

Nyugodni vágyom.

Szeretném, ha végre Szalai Annamária kézen fogna és kivezetne a Faun labirintusából.

Lelkem már pihenne, és úgy érzem, inkább megnézném még ötvenedszer az Értelem és Érzelmet az m1-en.

De nem, ott is vesszőfutás a bérem.

Már megint Önök kérték van , és én ezt biztosan nem kértem anyámtól soha,de ő se kérte azt az hótziher a rég volt május elsején.

Bánatosan csordogálok, elúsznak mellettem életem dezodor szagú képei, pedig még csak férfi sem vagyok. Vagyonom nincsen és hitelt se vennék már fel semelyik hirdetést kínáló banktól sem, főleg ha táncra perdülnek benne.

Hirtelen felvillan, bennem a remény talán van bennem egy X!

Egy igazi X factor és akkor egy évre fizetést kapnék, és talán a műsorral egy időben becsődölt utazási iroda is melegebb helyekre utaztatna. Ez utóbbi gondolattól azért kiver a víz, mert eszembe jut a délutánom néhány dél-tengeri kalanddal és nagytestű állattal. Énekelni nem nagyon tudok, de az hamar kiderül számomra, hogy ez nem akadály,sőt még Megasztár is lehetek. Vívódásom, hogy melyik csatornán induljak, lassan viccesnek tűnik, mert közben rájövők, hogy nem kérem meg se szűkebb se tágabb ismeretségi körömet, hogy értem SMS-t küldjenek. Belegondolok abba, ha a sztártanoncok megkaphatnák azt a pénzt, ami lecsúszik a csatornák torkán, (a reklámbevételekről nem is beszélek persze), akkor minden induló, lemezt adhatna ki és nem csak az az egy, aki csatornánként mindent visz.

Kiterülve partra sodródom.

Apró emberkéket várok, hogy gúzsba kössenek, de csak néhány hobbit, meg házimanó leskelődik rám távolból a Vasárnapi és Karácsonyi matinék árnyékából.

Dr. House fölém hajlik,(ez istenuccse! ) kedvemre is lenne,de valami undok törvényszéki hiéna elkergeti,és én már tudom ,hogy átaludtam egy egész napot,és végre kiretteghetem magamból minden rejtett indulatomat,kéjes vágyamat,és cseppet se szunnyadó hipochondriámat . A csatornák krimiket,horrort, halott látót ,és testbeszéd elemzőt vetettek csatasorba.

Értem.

Az én két szememért!A nézettségi indexért.

Vércsobogást és halálhörgést hallok, a pokol gyomrában szunnyadó kéjgyilkos rendezők fantáziájának szüleményei körbe fognak. Még a cuki doki is a szikéjét feni rám, a copfos tetthelyes csaj magasra lendíti platformtalpú csizmáját, és tudom, hogy kalandom ezen a ponton végére ért.

A jövőben már csak a szellememmel, és Geszti Péterrel fogok suttogni egy Liptonba zárt tea gőze fölött.



Azt hiszem bevertem a fejem mikor délutáni szunyókálásom közepette legurultam a kanapéról. A Tv kéjesen duruzsolt, és M and M golyócskák kellették magukat nekem a képernyőn.

Kezemben a távkapcsoló megremegett.

Mit válasszak?

Mond , te mit választanál?
Vissza a főoldalra