Marjai Judit
blogja

Népszabadság interjú Marjai Judit-Michelisz Norbert


Népszabadság

Bulvár szürrealizmus

Páros interjú

Marjai Judit egykori modell, fotóművész beszélgetett a mérnök, közgazdász, autóversenyző Michelisz Norberttel egy őrült falábúról, kihúzható lányokról, műalkotásnak beillő autókról, bulvár szürrealista fotókról és egy exminiszter kikötözéséről.

Marjai Judit: Be kell vallanom, nagyon unalmasnak találom az autó versenyeket, teljesen felesleges dolog körbe-körbehajtani. A versengés és a száguldás mégis tiszteletet ébreszt bennem. Biztos azért, mert édesapám a hatvanas években gokartozott, sorra nyerte a versenyeket, pedig egy lába sem volt. Tizenhét évesen beesett egy villamos alá, mindkét lábát amputálták, de ez sem vette el a kedvét a száguldástól. Azt mondják róla, hogy gyors volt és hihetetlenűl agresszív, ezért őrült falábúnak becézték. Gyorsan hajtott, és gyorsan élt. Negyvenévesen öngyilkos lett.

Michelisz Norbert: Ez borzasztó...

Marjai Judit: Az apám fiatalon eltökélte, hogy nem akar megöregedni, azt mondta, negyvenévesen véget vet az egésznek. Betartotta az ígéretét, én pedig még csak nem is ismertem.

Michelisz Norbert:Nem értem, miért ne lehetne valaki ötven-, hatvanévesen is boldog?

Marjai Judit:Mára elfogadtam a döntését, de megérteni én sem tudom. Annál is inkább, mert negyven felett sem érzem feleslegesnek, rossznak a mindennapokat, sőt éppen ellenkezőleg. Pedig tizennégy éves koromtól modellkedtem, és még csak huszonegy voltam, amikor pályám csúcsára, s ezzel válaszúthoz értem. Szerepeltem sok magazinban, címlapokon, a Playboyban pedig még kihúzható lány is voltam...

Magazin: Kihúzható lány?

Marjai Judit: A nyolcvanas évek végén még rettentő nagy elismerés volt, ha egy modell a magazin középső, kihajtható oldalán szerepelt. Aki ott megjelent, azt hívták kihúzható lánynak. Nem sokkal ezután viszont elegem lett a sok semmitmondó fotózásból, egyre inkább azt éreztem, hogy én akarok irányítani, kevés, ha csak szereplő vagyok. Ekkor már pontosan tudtam, mit akarok, 1988-tól pedig, bár semmiféle tanfolyamot, iskolát nem végeztem, már a kamera másik oldalán álltam.

Magazin: Norbert sem a hagyományos utat járta be a versenyzésig.

Michelisz Norbert: A pilóták többségét gyerekkoruktól a versenyzésre nevelik. Én azonban még egyetemistaként is legfeljebb álmodoztam arról, hogy egyszer versenyző leszek. Igaz, ötévesen már egy házi készítésű gokartot hajtottam az udvarunkban, s hamar megtanultam vezetni, tízévesen egyedül hajtottam szülőfalunkban a családi autóval a nagymamához, de csak a szerencsés véletlenek sokaságának köszönhető, hogy versenyző lettem. Számítógépes szimulátorokkal játszottam, netes bajnokságokon indultam, és egy ott megismert barátom, Wéber Gábor ajánlott be egy igazi csapathoz. Kipróbáltak, és úgy döntöttek, adnak egy lehetőséget.

Magazin: Azóta pedig sokmindent megnyert, az ideipedigmár amásodik év volt a túraautók világbajnokságán. Michelisz Norbert: És sajnos, ahogy tavaly, úgy az idén is csak kilencedik lettem az összesítésben, ami egyértelműen csalódás. Egyfelől szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehetek a mezőnyben, másfelől viszont valószínűleg egyetlen pilóta sincs, aki ne az első helyért hajtana. De talán a fotózásban is a tökéletes kép a cél.

Marjai Judit: Ez tényleg így van. Három éve megkerestem Bacsó Pétert, hogy a filmszemle tiszteletére rendezett fotókiállításomon portrét készíthessek róla. Napokig csiszolgattam a tervet,mit, hogyan csinálokmajd,miként állítom be,milyen fények lennének jók. Akkor már tudtuk, hogy hosszú útra készül. A halálos beteg, fáradt mester követte minden instrukciómat. Mégsem lett tökéletes a kép. Már éppen feladtam, és indultam volna haza, amikor rám emelte a tekintetét, exponáltam, és abban a pillanatban tudtam, elkaptam valami szépet, mélyet. Abban a megörökített pillantásában ott van az elmúlás előtti utolsó visszanézés.

Michelisz Norbert: A legtöbb fotója mégsem csak egy pillantásról szól. A Karafiáth Orsolyáról készített sorozata például egészen meghökkentett.Mégiscsak különös fürdőkádban ülő költőt fényképezni.

Marjai Judit: Akkor jó, ha meghökkentették a képek. Wahorn András úgy határozta meg a fotóimat, hogy azok bulvár szürrealisták. Saját mottóm pedig az, hogy szart sem ér az a fotó, ami nem provokál. Bár amár említett Bacsó-portré azt igazolja, hogy sokszor a kevesebb több.

Michelisz Norbert: Sokáig töri a fejét, mire összeáll a fejében a kép?

Marjai Judit: Általában csak beugrik az alapötlet. S ez nemcsak a képekre igaz, így volt például a hétesi projekttel is. Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes évek óta dolgozik ezen a reménytelenséggel átitatott ózdi telepen. Kitaláltam, hogy segítségével és az ott élő roma fiatalokkal közösen készíthetnénk egy videoklipet, amibenmegmutatnánk, miről is szól az igazi Való Világ. Hasonlóképp gyorsan megszületettmost készülő új sorozatom első képének ötlete. Készíttetek egy nagy fakeresztet, amire guberált televíziókat rögzítek, s az installáció elé állítok, térdeltetek ismert arcokat. Megpróbálom rögzíteni első reakciójukat, viszonyukat az elektronikus médiához. Amit sokan gyűlölve szeretünk.

Magazin: És erre önként vállalkoznak a fotóalanyok?

Marjai Judit: Akit már egyszer lefotóztam,mindig újra jön. Az új áldozatokat pedig előbb be kell cserkészni. Megmutatom nekik az addigi munkáimat. Ha még nem ismerik, elmondom a terveket, próbálom rádumálni őket, és a többségük végül igent mond. Igaz, néha módosítanak az eredeti ötleten, ha túl merésznek ítélik. Egy gazdasági minisztert is megkerestem kinevezése után, ésmegpróbáltam vele megértetni, jó, ha egy tárcavezető nem hallja a szirének énekét. Ezért jó ötletnek tűnt, hogy mint Odüsszeuszt, kikötözzem egy vitorlás árbocához. Csalódnom kellett, azt mondta, ez azért már túlzás.

Michelisz Norbert: Az ötlet érdekes, mégis azt hiszem, egy ilyen ajánlatra én is nemet mondtam volna. Magam is szembesültem már szokatlan fotóskérésekkel. Egyszer két verseny között otthon segítettem mezőgazdasági vállalkozó édesapámnak a betakarításnál, amikor jött egy fotóriporter. Azt kérte, hogy a bukósisakomban vezessem a traktort. Megtettem, de utána elgondolkodtam azon, vajon mekkora hülyének nézhettek a falubeliek, akik gyerekkorom óta ismernek. Kinéznek a földre, s azt látják, hogy a Norbi gyerek meghibbant, bukósisakban vezeti a traktort. Akkor azért rádöbbentem, hogy óvatosnak kell lenni, mert könnyen bolondot csinálhat magából az ember.

Marjai Judit: Ezzel valóban nem árt vigyázni, főként Magyarországon. Nagy veszélyben van az, aki sikeres a szakmájában, és kicsit is ismert lesz. Felkapja a sajtó, s ha nincs észnél, megszédíti a hirtelen jött népszerűség, a bulvárvilág pedig beszippantja,megrágja és kiköpi. Az arany középutat nem könnyű megtalálni, pedig muszáj, mert manapság sajtó nélkül nehéz boldogulni. Egy művésznek, ha meg akar élni, szüksége van a normális hírverésre, s gondolom, nincs ezmásként egy szponzoraitól függő autóversenyzőnél sem.

Michelisz Norbert: Nehezen szoktam meg, hogy vannak, akik kíváncsiak rám. De tudomásul veszem, hogy a versenyzéshez ez is hozzátartozik. Persze igazán a kocsiban érzem jól magam, amikor a rajt előtt becsukom az ajtót, és már semmi másra nem kell figyelni, csak az autóra, a versenyre.

Marjai Judit: Biztos buta kérdés, de pocsék sofőrként kíváncsi vagyok: honnan tudják a pilóták, mennyivel lehet bevenni egy kanyart?

Michelisz Norbert: Mi sem tudjuk rögtön, meg kell tanulni minden pályát. Sokszor szimulátoron gyakorlunk, a helyszínen pedig előbb gyalog vagy biciklivel körbemegyünk, hogy mindent megismerjünk. Ha pedig megtanultuk, hol kell fékezni, kanyarodni, mikor kell gázt adni, akkor már viszonylag kevés kreativitás szükséges, főként precíznek kell lenni. Igaz, a körülmények állandóan változnak, s az igazán nagy pilóták épp attól rettentő gyorsak, hogy már-már művészien tudnak alkalmazkodni.

Magazin: A hetvenes években indította el a BMW az Art Car programot, aminek keretében híres alkotók festették át a versenykocsikat.

Marjai Judit: Maguk az autók váltak műalkotássá?

Michelisz Norbert: Igen, és ami még ennél is izgalmasabb, hogy így is versenyeztek a kocsikkal, például azzal, amit Andy Warhol festett meg.Manapság kevés ilyen kezdeményezés akad, a versenyzés drága sport, így a karosszérián elsősorban a szponzorok hirdetéseinek kell helyet biztosítani.

Marjai Judit: Miként az élet más részein. Minden üzletről, a profitról szól. A művészeknek pedig lassan már sehol nem akad hely.

Michelisz Norbert

1984-ben Mohácson született, a Baranya megyei Himesházán nőtt fel. Édesapja mezőgazdasági vállalkozó, édesanyja tanítónő. Informatikusmérnök-közgazdász végzettsége mellett harmadik, pénzügyi diplomája megszerzésére készül Pécsen. 2005-ben ült először versenyautóba, 2009-ben pedig már a világbajnoki futamokon állt rajthoz. Pilótakarrierjének kuriózuma, hogy – sok tehetős pilótával ellentétben – tehetsége, felkészültsége, gyorsasága miatt „alkalmazzák”. 1984-ben Mohácson született, a Baranya megyei Himesházán nőtt fel. Édesapja mezőgazdasági vállalkozó, édesanyja tanítónő. Informatikusmérnök-közgazdász végzettsége mellett harmadik, pénzügyi diplomája megszerzésére készül Pécsen. 2005-ben ült először versenyautóba, 2009-ben pedig már a világbajnoki futamokon állt rajthoz. Pilótakarrierjének kuriózuma, hogy – sok tehetős pilótával ellentétben – tehetsége, felkészültsége, gyorsasága miatt „alkalmazzák”.

Michelisz Norbert ajánlja

Könyv - Ken Follett: Tű a szénakazalban

Klasszikus kémregény, ami sokadszorra is izgalmas.

Film - David O. Russell: A harcos

Sportdráma egy bokszoló meccseiről és ringen kívüli küzdelmeiről.

Zene - Sasha: involver

A globalunderground ismert művésze Sasha.

Marjai Judit

1967-ben született Budapesten, tizennégy éves korától hét éven át modellkedett. Huszonegy évesen döntött úgy, hogy a fényképezőgép másik oldalára áll. Bár időközben kacérkodott a színészi pályával, megmaradt fotósnak. Az elmúlt években egyebek mellett A hét főbűn, Káder, Nöttön nő, Jelenetek a dologházból, Halál a konyhában című kiállításai voltak láthatók. Az év elején portréiból kiállítás nyílik a Mai Manó Házban.

Marjai Judit ajánlja

Könyv - Stephen King: A Rémkoppantók

A borzongás nagymestere mindig halálra rémít.

Film - Peter Greenaway: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

Jó és csodálatosan fotózott film.

Könyv - Viktor Pelevin: Számok

Orosz bankár a 34-es szám bűvöletben.

 


Vissza a főoldalra